3. rész

- Inkább azt mondd mi volt a szimulátorban - néztem rá
- Hát tudod...mentem körbe-körbe - nevette el magát
- Na ne mondd - húztam el nevetve a szám - lényeget Raikkönen
- Az adatok valószínűleg már az asztalodon vannak - tette hozzá
- Na látod tudod te mit akarok hallani - vigyorogtam. Közben átértünk a gyár ebédlő részébe. Ez lényegében inkább hasonlított egy étteremre, tekintve hogy a pultban álldogáló lányok ki is hozták az ételt az asztalokhoz ha úgy adódott. Egy biztos. Ez nem egy iskolai menza. Kims gyorsan letelepedett egy üres asztalhoz, én pedig a pulthoz sétáltam.
- Szia - köszöntem az örökké vidám, mosolygós Katie-nek.
- Szia Ellie - mosolygott, mint mindig - Kimiét is adjam?
- Persze - mosolyogtam - nekem pedig a szokásos lesz.
Hát igen, valami sosem változik. Az utóbbi időben gyakran megesett, hogy kihagytam az ebédet. Egészen addig, amíg Kimi egyszer ki nem szúrta, hogy már napok óta nem ebédeltem. Azóta ha a gyárban volt, amikor én is, mindig jött, és elhurcolt magával ebédelni. Most viszont nem kellett sietnem az ebéddel, és úgy tűnt Kimi is örül, hogy nem egyedül kell befejeznie az ebédjét. Miután Katie közölte, hogy természetesen kihozza az ebédünket az asztalhoz ( jelzem, hogy ez elég bátor vállalkozás volt, mivel ebédidőben a csapat háromnegyed része ült itt, ami elég sok embert jelentett ), visszatértem Kimihez.
- Délután mi lesz a program? - kérdezte a finn mikor visszaértem
- Neked elvileg semmi - vontam vállat - én maradok kiértékelni a telemetriádat.
- Értem - úgy tűnt töri a fejét valamin
- Na mondd - néztem rá
- Csak azon gondolkodtam, maradhatnék segíteni neked - vont vállat
- Oké - tettem a kezem a homlokára - te beteg vagy?
- Ne gúnyolódj - húzta el mosolyogva a száját
- Nos rendben - vontam vállat - de figyelmeztetlek bajnok, bedoblak a mély vízbe.
- Mióta hívsz te bajnoknak? - vonta fel a szemöldökét, de láttam rajta, hogy jól esett neki a megszólítás.
- Mondjuk mostantól - vontam vállat mosolyogva - illik hozzád.
- Szóval - váltott témát a finn, és rámosolyogott az ebédünkkel érkező Katie-re - mit csinálunk délután?
- Kitaláljuk hogyan építsün föl a taktikát Ausztráliában, aztán kiértékeljük a telemetriádat, és lemásoljuk Ericnek, Jamesnek, Simonnak, Alannek és Paulnak - magyaráztam
- Okéé - nevetett - majd mondd, hogy mit csináljak.
Elnevettem magam. Ebéd után átmentünk az irodámba. Én az íróasztalom mögé ültem le, Kims meg az egyik fotelbe. Könnyű volt Kimivel együtt kidolgozni a taktikát , könnyen szót lehetett vele érteni, és nem akart tudni az autó minden egyes milliméteréről. Hamar kiderült, hogy képesek vagyunk hatékonyan együtt dolgozni itt is, méghozzá meglepően könnyedén. Osztottam, szoroztam, számoltam, jegyzeteltem, és mire én Kimi és a papírkupacok átsétáltunk az irodám melletti fénymásoló helyiségbe, már fél 8 körül járt az idő.
- Kész - ült le Kimi a fénymásoló mellé a padlóra, és behunyta a szemét.
- Még jó hogy ez volt az utolsó szimulátoros napod - jegyeztem meg és leültem mellé - akkor is telemetriát látok ha becsukom a szemem.
- Te meddig maradsz? - kérdezte
- Hétfőig - feleltem - utána van 3 nap szünetem, és irány Ausztárlia.
- Milyen furcsa lesz megint a rajtrácson állni - sóhajtott Kims mellettem.
- Menni fog - mosolyogtam rá - hidd el, jók leszünk.
- Bízom benne - mosolygott ő is
- Na gyere - álltam föl és nyújtóztam egyet - mielőtt még mindketten elalszunk itt.
Visszavittük a papírokat az irodámba, szétválogattuk, és csoportosítottuk őket mappákba. Aztán bezártuk az irodámat, és visszamentünk a szállodába.