4. rész

Másnap jókedvűen és kipihenten ébredtem, köszönhetően annak, hogy önmagamhoz képest sokat aludtam. Mosolyogva kezdtem készülődni, zuhanyoztam és összepakoltam a cuccaimat. Nem volt sok dolgom a gyárban, még talán nélkülözni is tudtak volna, az autó összepakoláshoz nem nagyon kellettem, de én szerettem ott lenni, és látni mindent. Mikor kopogtak az ajtómon, igen csak meglepődtem. Ki akar velem beszélni reggel 9:35-kor? Eric és a többi „főnök” már a gyárban vannak, Kimi meg valószínűleg ébren sincs még.

- Jó reggelt – köszönt a szőke finn pilóta amikor ajtót nyitottam. Jól van Ellie, tévedtél.

- Szia – vontam fel picit a szemöldököm és kiléptem az ajtón. Miután becsuktam az ajtót Kimire pillantottam – mi a mai terv bajnok?

- Szerintem bemegyek én is a gyárba – vont vállat – nem tudtam aludni, és csak délután indulok.

- Szóval nincs jobb dolgod mint engem szórakoztatni ma? – nevettem el magam

- Tulajdonképpen nincs – mosolyodott el ő is

- Na gyere – nevettem el magam és karon fogtam – reggelizzünk.

- Oké Ellie – nevetett – látom tanulsz. Eszedbe jutott a reggeli.

- A mérnök is tanul a pilótától néha – vigyorogtam. A szálloda éttermében reggeliztünk, aztán mentünk át a gyárba. Ahogy beléptünk az ajtón, máris megéreztem a jól ismert szezonnyitó futam előtti hangulatot. Ilyenkor mindenki készül, még azok is akik nem tartoznak az „utazó csapathoz” . Szerettem ilyen a gyárban lenni, imádtam a légkört ami körülvett. Ahogy ott álltunk az előcsarnokban, és figyeltük az ide oda szaladgáló embereket…szinte ittam magamba a verseny előtti hangulatot.

- Imádom a munkámat – jegyeztem meg, még mindig az embereket figyelve ahogy elindultunk befelé az előcsarnokban.

- Ahogy elnézem itt az embereket…mindenki olyan koncentrált, és a hangulat még is családiasabb mint a Ferrari-nál volt. Meg tudom érteni miért imádod ezt ennyire – magyarázta – ilyenkor nekem is eszembe jut miért is vagyok itt.

- Jó dolog ha motivált vagy – mosolyodtam el – tudod Robertnek és Nicknek is mindig mondtam, hogy nyerjenek a csapatért, a mérnökért, bárkiért…de elsősorban magadért csináld. Amíg te győzni akarsz, és érzed magadban az erőt ár, addig képes is vagy rá. Persze kell hozzá egy autó ami jól megy, de az már más. Motiváció nélkül a pályán a versenyt már csak elveszíteni lehet.

- Ilyen versenymérnökkel nem lehet veszíteni – mosolyodott el, én meg erősen próbáltam nem elpirulni. Közben felértünk az irodámba.

- A terv az, hogy rendet rakunk itt – nevettem – amit magammal viszek Ausztráliába innen, az már össze van pakolva. Csak kicsit rendet kéne tennünk.

- Mintha anyát hallanám – vigyorgott – minden rendben van, csak jó lenne mégis kicsit rendet rakni.

- Oké akkor ezt most bóknak veszem – vontam vállat nevetve, és  kihúztam az egyik irattartó fiókját amikor kopogtak.
- Jó reggelt Ellie - dugta be Paul a fejét az ajtó résén - szia Kimi. Téged is látni még itt?
- Nem tudok elszakadni tőletek - nevette el magát a finn.
- És miért kerestél Paul? - kérdeztem
- Csak meg akartam nézni, hogy itt vagy e - felelte a férfi - az autót már elkezdték szétszerelni, minden rendben megy.
- Nemsokára lemegyünk mi is - bólogattam
- Rendben - mosolygott Paul - akkor még találkozunk.
Ahogy kiment, Kimi rám nézett.
- Szerinted is pontosan tudta, hogy itt vagy? - nevette el magát
- Biztos nem azért jött fel, hogy megmondja hogy nincs semmi baj - mosolyogtam
- Szóval miért jöhetett? - kérdezte a finn miközben az utolsó mappát is berakta az egyik fiókba.
- Fogalmam sincs - vontam vállat - de ha lemegyünk kiderül.
Mindketten a tervezési részleg felé vettük az irányt. Az autót már majdnem teljesen szétszedték, az alkatrészeket pedig a kamionba pakolták.
- Jó reggelt Ellie - Paul félhangos köszönésére a szerelők felpillantottak és mosolyogtak.
- Oké Paul - nevettem el magam - most ki fogadott kivel és miben?
Ez egyfajta szokás volt csapaton belül. Sokszor szinte mindenki benne volt, igy legalább az általános jókedv nem hiányzott a garázsból.
- Simon azt mondta ma nem fogsz bejönni - felelte vigyorogva Paul. A tőlem néhány méterre álló Simon Rennie, nevetve behúzta a nyakát és próbált láthatatlanná válni.
- Simon akkor nagyon rosszul ismer - böktem oldalba az érintettet.
- Szólhattatok volna - vigyorgott Kimi is - beszálltam volna én is. Biztos volt, hogy ma is itt leszünk.
- Ne játssz Raikkönen - böktem meg őt is - téged amúgy sem kényszeríttet senki, hogy begyere.
- Miért téged igen? - vigyorgott
- 1:1 - húztam el nevetve a számat - oké srácok pakoljunk inkább.
Ebédre kész voltunk az autó, és a pótalkatrészeinek összepakolásával is.
- És most? - kérdezte Kimi
- Elmegyünk ebédelni, és irány vissza a hotelba - feleltem.
- Jó program - bólogatott nevetve. Ritka volt az olyan alkalom, amikor nem siettem valahová az ebédről, és úgy tűnt Kimi ezt igyekszik kihasználni. Egyetlen szó sem esett közöttünk az autóról, vagy csak általánosságban a Forma 1-ről. Kimi arról mesélt, hogy mit szokott csinálni amikor Finnországban van, én pedig a családomról beszéltem neki. Lényegében nem dolgoztunk még együtt túlságosan hosszú ideje, egymás családjáról meg nem sokat tudtunk. Végül mikor becsuktam magam mögött a hotelszoba ajtaját úgy éreztem jóval bizalmasabb lett a kapcsolatunk mint korábban volt, ami fontos egy pilóta és mérnöke között. Én is pakolászni kezdtem, készültem haza Londonba. Sokat gondolkoztam már rajta, hogy el kellene adnom a londoni házamat és Enstone-ba költözni, mert az sokkal praktikusabb lenne a munkám szempontjából, de elhatározásra még nem jutottam. A fürdőben lévő holmijaimat pakoltam össze nagy vonalakban amikor kopogtak az ajtón.

- Gyere – szóltam ki, tudtam, hogy úgy is Kimi az.

- Indulok – jelent meg a finn a fürdőszoba ajtajában – csak el akartam köszönni.

- Rendben – mentem oda és hagytam, hogy átöleljen. Már nem mintha nekem annyira ellenemre lett volna. Oké Ellie, megőrültél, rendben van. – vigyázz magadra bajnok.

- Te is Ellie – engedett el – találkozunk Ausztráliában.

- Úgy van – bólogattam mosolyogva, és visszasétáltam vele az ajtóhoz.

- Szia – mondta még, aztán mosolyogva becsukta az ajtót. Elmosolyodtam, és folytattam a pakolást. Most kezdtem érezni, hogy nemsokára részt veszünk az első közös versenyünkön. Nem éreztem nyomás alatt magam, de izgulni kezdtem. És tudtam, hogy együtt még nagyon jó eredményeket fogunk elérni.