7. rész

Rossz előérzetem volt, és ez még az étvágyamat is elvette. Ebéd helyett végig az irodámban ültem, és a telemetria adatokat tanulmányoztam. Csak egy órával az időmérő kezdete előtt mentem le a boxba. Nem volt ott senki más, csak Kimi. Az egyik tároló tetején ült, és a boksz bejáratán beszűrődő napfényben fürdő autót figyelte csendben.

- Hát te? – kérdeztem és feltelepedtem mellé a tárolóra, amin ült.

- Nem nagyon van étvágyam, de Mark ragaszkodott hozzá, hogy egyek valamennyit. Aztán lejöttem ide, és felküldtem a srácokat ebédelni. Mondtam, hogy addig vigyázok én az autóra – magyarázta.

- Te is tudod, hogy Marknak igaza volt – mondtam neki – nem ülhetsz úgy autóba, hogy nem ettél semmit.

- Viszont te sem ebédeltél – nézett rám, és olyan érzésem volt, mintha kék szemeivel belém látna.

- Nincs étvágyam – vontam vállat.

- Ha nem tévedek, azért van rossz kedved, mert a szervó még nem az igazi – mosolyodott el halványan.

- Hát…igen – vontam vállat félszegen mosolyogva. Nem volt értelme hazudni neki.

- Szóval inkább beköltöztél az irodába, és a telemetriámmal voltál elfoglalva – mosolygott egyre szélesebben.

- Igen – feleltem már majdnem nevetve – muszáj valami megoldást találnunk rá.

- Fogunk is – bólintott határozottan – ez még csak az első három szabadedzés volt. Nem lehet tudni mi következik még. Hosszú még a szezon.

- Igazad van – gondolkodtam el – nem kellett volna hagynom, hogy ez ennyire lelombozzon. De neked sem.

- Én inkább kicsit…ideges vagyok – vallotta be

- Ideges? – mosolyodtam el. Mérhetetlenül aranyos volt, ahogy ezt kijelentette – minden rendben lesz, nyugodj meg.

- Tudom – bólintott – amint beülök az autóba, majd elszáll minden. Csak a feladat marad semmi más.

- Ez az én pilótám – ugrottam le a tárolóról – menj átöltözni.

- Igen is kapitány – ugrott le ő is és elvonult a szobája felé.

A szerelők kb. 10 perc múlva érkeztek meg és az arckifejezésükből ítélve úgy tűnt azt várták, hogy rossz kedvem lesz. Én viszont mosolyogtam. Fogalmam sem volt miért volt ilyen hatással rám ez a rövid beszélgetés Kimivel, de határozottabb, és nyugodtabb voltam, mint valaha. Viszont ezzel az érzéssel egyenlőre nem akartam foglalkozni, csak az időmérőre akartam koncentrálni. Bárhogy is sikerüljön. Negyed órával kezdés előtt Kimi lejött, és megállt mellettem.
- Nos a helyzet a következő - néztem rá - először közepes keveréken mész ki, aztán meglátjuk mire megyünk vele.
- Nem fűzöl túl sok reményt a mai naphoz, igaz? - kérdezte
- Nem igazán - csóváltam a fejem - hozzunk ki annyit belőle, amennyit lehet.
- Rendben van - bólintott. Nem tűnt túl elégedettnek, de kifejezetten idegesnek sem. Sóhajtottam, és figyeltem a srácokat, akik ott guggoltak az autó mellett, és a kerékmelegítő paplanokat ellenőrizték. Kimi beült az autóba, és félig lehúzta a sisakja plexijét.
Odamentem hozzá egy törlővel, és óvatosan megtöröltem a sisakot. Zavart, hogy nem látom a szemét, valahogy feszült voltam tőle, de úgy gondoltam, biztosan koncentrál. A Q1 indításakor Glock, Pic, Senna és Maldonado már a legelején kimentek, így gondoltam várok egy kicsit.
- A levegő hőmérséklete 21'C, a pályáé 28'C - mondtam Kiminek - jelen pillanatban aki kint van mindenki aki kint van közepes keveréket használ.
Kimi nem szólt egy szót sem, én meg vállat vontam. Mikor kiment, hiába futott újabb és újabb köröket, nem tudott sokat javítani. Egyre idegesebben járkáltam a boxban. Bejött, gumit cseréltünk, majd újból kiment. A 12. helyen állt, és amikor láttam, hogy a Q1-nek vége, mi pedig visszacsúszott a 17. helyre, azt hittem ott helyben elsírom magam. Az én hibám volt. Nem szóltam neki, hogy futnia kell még egy kört, aztán pedig már nem volt idő rá. Újfent nem nyugtatott meg a tudat, hogy Massa is leszerepelt.
- Kiestünk - jelentettem ki röviden. Kimi azonnal átöltözni, majd interjúzni ment.

Én is kimentem, mert úgy éreztem nem bírom tovább, hallani akartam mit mond.
- Azért lassítottam le, mert biztos voltam benne, hogy lesz időm még egy kör megkezdésére. Senki nem mondta azt rádión, hogy siessek, így pórul jártam. Nincs okom rá, hogy bárkit is hibáztassak, a mérnököm is olyan csalódott, mint én vagyok - magyarázta. Sóhajtottam és a papírjaimmal együtt az irodámba mentem, aztán pedig át Kimi szobájába. Úgy döntöttem ott várom meg. Bár nem igazán tudtam, mit mondjak neki. Hibásnak éreztem magam, és a tudta, hogy a 17. helyről fogunk rajtolni, nem javított a közérzetemen.
- Szia - köszönt meglepetten Kimi mikor belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ne haragudj - mondtam neki, és rápillantottam.
- Ugyan már - ült le mellém - nem a te hibád. Ez most sajnos így sikerült. Holna megteszünk mindent, amit csak lehet, aztán jön egy új verseny, egy új lehetőség.
- Kielemzek minden adatot még ma, hogy lássam min kéne még javítanunk. Persze a szervón kívül - húztam el a számat - csak nyugtalanít, hogy Grosjean harmadik lett. Persze jó, mert láthatjuk, hogy az autó gyors, de ő messze nem olyan jó pilóta mint te.
- Tehetséges srác - vont vállat a finn - én bizakodó vagyok. Ez egy egyszerű hiba volt. Mindenki hibázhat.
- Igazad lehet - bólintottam mosolyogva.
- Hahó - jött be Mark, és meglóbált előttem két nagyobb tábla csokit - most Kiminek is engedélyezem a csoki evést.
- Milyen kedves - nevettem és lecsaptam az egyik táblára - én nem bírnám édesség nélkül, nem tudom te hogy bírod Kims.
- Meg lehet szokni - vont vállat, de közben már javában evett.
- Látom jó ötlet volt - vigyorgott Mark.
- Ühüm - bólogattam teli szájjal - köszi Mark.
A csoki evés után már tényleg pozitívabban gondolkodtam, és már az autóban visszafelé a telemetria adatokon dolgoztam.