5. rész

Esett. Az első dolog, amit meghallottam mikor felébredtem, az az esőcseppek kopogása volt, melbourne-i szállodai szobám ablakának párkányán. Visszahunytam a szemem, és gyorsan végiggondoltam mi vár rám aznap. Nem lepődtem meg, hogy szinte amint felöltöztem, Kimi lépett a szobába.
- Jó reggelt bajnok - köszöntem neki, miközben elraktam a laptopom.
- Neked is - felelte és az ablak irányába pillantott - jobb lett volna, ha nem esik ma.
- Még elállhat - vontam vállat. Végül igazam lett. A pályabejárást már eső nélkül sikerült lebonyolítani, aminek kétség kívül mindenki örült. Láttam, hogy Kimi tényleg koncentrál, ez volt az első alkalom a szezonban, hogy a teszteken kívül a Lotus F1 Team pilótájaként léphetett pályára. Bevallom én is izgultam kicsit, de hamar elmúlt, ahogy figyeltem amint Kimi beszáll az autóba. Akkor már csak a feladat volt, semmi más.
- Oké Kimi, a pálya hőmérséklete 18 °C a levegőé 20°C. Enyhe szél van a célegyenesben - mondtam el neki az időjárási adatokat. Közben 'valahogy' megtudtam, hogy De La Rosa autóját még nem szerelte össze teljesen a Hispania. Hozzám valahogy mindig eljutottak a paddock-ban keringő pletykák és információk, köszönhetően annak, hogy én, és a szerelőim is nyitott szemmel és füllel jártunk. Így tudtam meg például, hogy a Red Bull ma elsősorban a beállításokra koncentrál. Nem mertem Kimit száraz pályás abroncsokkal a pályára küldeni, ahhoz túl vizes volt minden. A 2012-es szezon első pályára gördülő pilótája címet Jean-Eric Vergne kapta, őt gyorsan követte Ricciardo, Maldonado, Glock és Senna, majd végül Webber. De mért idő az nem volt. Kimi is kiment egy installációs körre, de aztán kértem, hogy jöjjön vissza.
- Nagyon csúszik a pálya - magyarázta Kimi a rádióban, látva, hogy a monitorokat fürkészem. Végül Ricciardo futotta a legelső mért kört 1:47.448. Jött Vettel, egy nyilvánvalóan jobb autóval: 1:44.870. Úgy gondoltam mi még várunk, hogy még jobbak legyenek a feltételek.  Alonso futott egy 1:37-es időt, erre már bólogattam, alakult a helyzet. A Hispania megállt Karthikeyan alatt, ezen mosolyognom kellett.
- Na ők sem jelentenek nagy veszélyt idén - vontam vállat - Kimi menj ki, nézzük meg mi a helyzet.
- Valami nincs rendben a szervóval - jött a rövid összegzés.
- Gyere vissza - sóhajtottam és megcsóváltam a fejem. Nem lesz jó, ha visszatérő problémáink lesznek a szervóval. Mikor Kimi visszajött, rövid úton úgy határoztunk, hogy szedjük szét, és inkább most legyen kevesebb a körök száma, mint holnap. Már nem igazán érdekelt a pillanatnyi állás, azt figyeltem, hogy a szerelők mit csinálnak. Végül negyed órával a vége előtt az autót összeszerelték, és Kimi megint a pályára gurult. A végére a 10. helyet szereztük meg, ami összességben nem volt rossz. Nem éreztem mérvadónak ezt az eredményt, és Kimi már pozitívabban vélekedett a szervóról is. Gondoltam meglátjuk mi lesz délután.

***

Délutánra leszakadt az ég. Sokkal több volt a víz a pályán, ami problémát jelentett, mert a futamra száraz időt mondtak, és így nehezebb volt belőni a beállításokat. Közvetlen a kezdés előtt állt el az eső, de persze a víz maradt.

- Kimi a pálya mellett áll a víz kisebb-nagyobb tócsákban, a fehér vonalat meg a műfüvet kerüld, bár nem hiszem, hogy ezt külön ki kellene emelnem - halványan elmosolyodtam - a pálya hőmérséklete 25°C a levegőé 21°C.

Nem tetszettek a fekete felhők a pálya fölött, és esni is kezdett az eső, néhány perc múlva. Perezt kiküldte a Sauber, gondoltam jó lesz megnézni milyen a pálya. Már a második kanyar után is látszott, hogy nagyon vizes. Vegne 1:52.220-as mért kört futott, ez még viccnek is rossz volt. A kis csapatok kiküldték a pilótáikat, de mi még vértunk. Végül amikor Button kiment, ténylegesen figyelni kezdtem. A DRS-t is engedélyezték, ez már jó jel volt, de mi még mindig vártunk. Csak akkor küldtem ki Kimit, amikor már száraz pályás gumikkal is mehetett. De csak a 19. helyet sikerült megszereznünk, nem sok mért kört futottunk, inkább a beállításokra figyeltünk. Viszont gyűjtöttünk jó néhány adatot, amit én mint mérnök nagyra értékeltem. 

- Holnapra aránylag meleget mondanak - jött oda hozzám Simon az edzés után

- Remélem is - morogtam

- Sikerült belőni a beállításokat? - kérdezte

- Igen - bólogattam és már rájöttem hová akar kilyukadni - tudom mire gondolsz és igazad van.

- Na látod - mosolygott és elindultunk vissza a home-ba. Rájöttem, hogy fölösleges elégedetlenkednem, és mire beértem az irodámba, már körvonalazódtak a fejemben a gumitaktika részletei. Leültem és lejegyzeteltem ami hirtelen eszembe jutott aztán nekiálltam elemezni az adatokat. Kimi elég sokáig volt interjúzni, bár nem is számítottam másra. Most ő volt az újdonság, a nagy visszatérő, mindenki azt akarta tudni, mit érez most, hogy visszatért. Erre a gondolatra el kellett mosolyodnom, Kimi nem éppen az az ember aki nyíltan beszél bárkinek az érzéseiről vagy gondolatairól. Mikor kopogtak elkezdtem összepakolni.

- Gyere bajnok - szóltam ki, de a pakolást nem hagytam abba.

- Nyugtalanít a szervó . jelentette ki minden kertelés nélkül.

- Tudom, tudom - bólogattam és elhúztam a számat.

- Ne érts félre, nem azt mondom, hogy az egész munkátok amit bele fektettetek nem ér semmit sem - jegyezte meg

- Tudom Kimi, de most nem tudok mit mondani - vontam vállat - holnapig még mindenképpen várnunk kell, de dolgozunk rajta és ez csak azon múlik mennyire sikerül az igényeidre hangolni. Szóval arra kérlek, bárki bármit mondd, jelezd, ha valamin változtatni szeretnél, mert fontos, hogy tudjam mit kell még átgondolni rajta. Mindegy mennyit kell dolgoznom vele, megcsinálom. Ha kell, egyedül.

- Remek mérnök vagy - mosolyodott el

- Ugyan már - vontam vállat mosolyogva - ez a dolgom.

- Na gyere menjünk vissza a hotelba - kezdett ő is pakolni mellettem - gondolom amúgy is alig várod, hogy kiértékelhesd az adataimat.

- Eltaláltad - nevettem el magam, majd becsuktam magunk mögött az ajtót.

 

4. rész

Másnap jókedvűen és kipihenten ébredtem, köszönhetően annak, hogy önmagamhoz képest sokat aludtam. Mosolyogva kezdtem készülődni, zuhanyoztam és összepakoltam a cuccaimat. Nem volt sok dolgom a gyárban, még talán nélkülözni is tudtak volna, az autó összepakoláshoz nem nagyon kellettem, de én szerettem ott lenni, és látni mindent. Mikor kopogtak az ajtómon, igen csak meglepődtem. Ki akar velem beszélni reggel 9:35-kor? Eric és a többi „főnök” már a gyárban vannak, Kimi meg valószínűleg ébren sincs még.

- Jó reggelt – köszönt a szőke finn pilóta amikor ajtót nyitottam. Jól van Ellie, tévedtél.

- Szia – vontam fel picit a szemöldököm és kiléptem az ajtón. Miután becsuktam az ajtót Kimire pillantottam – mi a mai terv bajnok?

- Szerintem bemegyek én is a gyárba – vont vállat – nem tudtam aludni, és csak délután indulok.

- Szóval nincs jobb dolgod mint engem szórakoztatni ma? – nevettem el magam

- Tulajdonképpen nincs – mosolyodott el ő is

- Na gyere – nevettem el magam és karon fogtam – reggelizzünk.

- Oké Ellie – nevetett – látom tanulsz. Eszedbe jutott a reggeli.

- A mérnök is tanul a pilótától néha – vigyorogtam. A szálloda éttermében reggeliztünk, aztán mentünk át a gyárba. Ahogy beléptünk az ajtón, máris megéreztem a jól ismert szezonnyitó futam előtti hangulatot. Ilyenkor mindenki készül, még azok is akik nem tartoznak az „utazó csapathoz” . Szerettem ilyen a gyárban lenni, imádtam a légkört ami körülvett. Ahogy ott álltunk az előcsarnokban, és figyeltük az ide oda szaladgáló embereket…szinte ittam magamba a verseny előtti hangulatot.

- Imádom a munkámat – jegyeztem meg, még mindig az embereket figyelve ahogy elindultunk befelé az előcsarnokban.

- Ahogy elnézem itt az embereket…mindenki olyan koncentrált, és a hangulat még is családiasabb mint a Ferrari-nál volt. Meg tudom érteni miért imádod ezt ennyire – magyarázta – ilyenkor nekem is eszembe jut miért is vagyok itt.

- Jó dolog ha motivált vagy – mosolyodtam el – tudod Robertnek és Nicknek is mindig mondtam, hogy nyerjenek a csapatért, a mérnökért, bárkiért…de elsősorban magadért csináld. Amíg te győzni akarsz, és érzed magadban az erőt ár, addig képes is vagy rá. Persze kell hozzá egy autó ami jól megy, de az már más. Motiváció nélkül a pályán a versenyt már csak elveszíteni lehet.

- Ilyen versenymérnökkel nem lehet veszíteni – mosolyodott el, én meg erősen próbáltam nem elpirulni. Közben felértünk az irodámba.

- A terv az, hogy rendet rakunk itt – nevettem – amit magammal viszek Ausztráliába innen, az már össze van pakolva. Csak kicsit rendet kéne tennünk.

- Mintha anyát hallanám – vigyorgott – minden rendben van, csak jó lenne mégis kicsit rendet rakni.

- Oké akkor ezt most bóknak veszem – vontam vállat nevetve, és  kihúztam az egyik irattartó fiókját amikor kopogtak.
- Jó reggelt Ellie - dugta be Paul a fejét az ajtó résén - szia Kimi. Téged is látni még itt?
- Nem tudok elszakadni tőletek - nevette el magát a finn.
- És miért kerestél Paul? - kérdeztem
- Csak meg akartam nézni, hogy itt vagy e - felelte a férfi - az autót már elkezdték szétszerelni, minden rendben megy.
- Nemsokára lemegyünk mi is - bólogattam
- Rendben - mosolygott Paul - akkor még találkozunk.
Ahogy kiment, Kimi rám nézett.
- Szerinted is pontosan tudta, hogy itt vagy? - nevette el magát
- Biztos nem azért jött fel, hogy megmondja hogy nincs semmi baj - mosolyogtam
- Szóval miért jöhetett? - kérdezte a finn miközben az utolsó mappát is berakta az egyik fiókba.
- Fogalmam sincs - vontam vállat - de ha lemegyünk kiderül.
Mindketten a tervezési részleg felé vettük az irányt. Az autót már majdnem teljesen szétszedték, az alkatrészeket pedig a kamionba pakolták.
- Jó reggelt Ellie - Paul félhangos köszönésére a szerelők felpillantottak és mosolyogtak.
- Oké Paul - nevettem el magam - most ki fogadott kivel és miben?
Ez egyfajta szokás volt csapaton belül. Sokszor szinte mindenki benne volt, igy legalább az általános jókedv nem hiányzott a garázsból.
- Simon azt mondta ma nem fogsz bejönni - felelte vigyorogva Paul. A tőlem néhány méterre álló Simon Rennie, nevetve behúzta a nyakát és próbált láthatatlanná válni.
- Simon akkor nagyon rosszul ismer - böktem oldalba az érintettet.
- Szólhattatok volna - vigyorgott Kimi is - beszálltam volna én is. Biztos volt, hogy ma is itt leszünk.
- Ne játssz Raikkönen - böktem meg őt is - téged amúgy sem kényszeríttet senki, hogy begyere.
- Miért téged igen? - vigyorgott
- 1:1 - húztam el nevetve a számat - oké srácok pakoljunk inkább.
Ebédre kész voltunk az autó, és a pótalkatrészeinek összepakolásával is.
- És most? - kérdezte Kimi
- Elmegyünk ebédelni, és irány vissza a hotelba - feleltem.
- Jó program - bólogatott nevetve. Ritka volt az olyan alkalom, amikor nem siettem valahová az ebédről, és úgy tűnt Kimi ezt igyekszik kihasználni. Egyetlen szó sem esett közöttünk az autóról, vagy csak általánosságban a Forma 1-ről. Kimi arról mesélt, hogy mit szokott csinálni amikor Finnországban van, én pedig a családomról beszéltem neki. Lényegében nem dolgoztunk még együtt túlságosan hosszú ideje, egymás családjáról meg nem sokat tudtunk. Végül mikor becsuktam magam mögött a hotelszoba ajtaját úgy éreztem jóval bizalmasabb lett a kapcsolatunk mint korábban volt, ami fontos egy pilóta és mérnöke között. Én is pakolászni kezdtem, készültem haza Londonba. Sokat gondolkoztam már rajta, hogy el kellene adnom a londoni házamat és Enstone-ba költözni, mert az sokkal praktikusabb lenne a munkám szempontjából, de elhatározásra még nem jutottam. A fürdőben lévő holmijaimat pakoltam össze nagy vonalakban amikor kopogtak az ajtón.

- Gyere – szóltam ki, tudtam, hogy úgy is Kimi az.

- Indulok – jelent meg a finn a fürdőszoba ajtajában – csak el akartam köszönni.

- Rendben – mentem oda és hagytam, hogy átöleljen. Már nem mintha nekem annyira ellenemre lett volna. Oké Ellie, megőrültél, rendben van. – vigyázz magadra bajnok.

- Te is Ellie – engedett el – találkozunk Ausztráliában.

- Úgy van – bólogattam mosolyogva, és visszasétáltam vele az ajtóhoz.

- Szia – mondta még, aztán mosolyogva becsukta az ajtót. Elmosolyodtam, és folytattam a pakolást. Most kezdtem érezni, hogy nemsokára részt veszünk az első közös versenyünkön. Nem éreztem nyomás alatt magam, de izgulni kezdtem. És tudtam, hogy együtt még nagyon jó eredményeket fogunk elérni.

3. rész

- Inkább azt mondd mi volt a szimulátorban - néztem rá
- Hát tudod...mentem körbe-körbe - nevette el magát
- Na ne mondd - húztam el nevetve a szám - lényeget Raikkönen
- Az adatok valószínűleg már az asztalodon vannak - tette hozzá
- Na látod tudod te mit akarok hallani - vigyorogtam. Közben átértünk a gyár ebédlő részébe. Ez lényegében inkább hasonlított egy étteremre, tekintve hogy a pultban álldogáló lányok ki is hozták az ételt az asztalokhoz ha úgy adódott. Egy biztos. Ez nem egy iskolai menza. Kims gyorsan letelepedett egy üres asztalhoz, én pedig a pulthoz sétáltam.
- Szia - köszöntem az örökké vidám, mosolygós Katie-nek.
- Szia Ellie - mosolygott, mint mindig - Kimiét is adjam?
- Persze - mosolyogtam - nekem pedig a szokásos lesz.
Hát igen, valami sosem változik. Az utóbbi időben gyakran megesett, hogy kihagytam az ebédet. Egészen addig, amíg Kimi egyszer ki nem szúrta, hogy már napok óta nem ebédeltem. Azóta ha a gyárban volt, amikor én is, mindig jött, és elhurcolt magával ebédelni. Most viszont nem kellett sietnem az ebéddel, és úgy tűnt Kimi is örül, hogy nem egyedül kell befejeznie az ebédjét. Miután Katie közölte, hogy természetesen kihozza az ebédünket az asztalhoz ( jelzem, hogy ez elég bátor vállalkozás volt, mivel ebédidőben a csapat háromnegyed része ült itt, ami elég sok embert jelentett ), visszatértem Kimihez.
- Délután mi lesz a program? - kérdezte a finn mikor visszaértem
- Neked elvileg semmi - vontam vállat - én maradok kiértékelni a telemetriádat.
- Értem - úgy tűnt töri a fejét valamin
- Na mondd - néztem rá
- Csak azon gondolkodtam, maradhatnék segíteni neked - vont vállat
- Oké - tettem a kezem a homlokára - te beteg vagy?
- Ne gúnyolódj - húzta el mosolyogva a száját
- Nos rendben - vontam vállat - de figyelmeztetlek bajnok, bedoblak a mély vízbe.
- Mióta hívsz te bajnoknak? - vonta fel a szemöldökét, de láttam rajta, hogy jól esett neki a megszólítás.
- Mondjuk mostantól - vontam vállat mosolyogva - illik hozzád.
- Szóval - váltott témát a finn, és rámosolyogott az ebédünkkel érkező Katie-re - mit csinálunk délután?
- Kitaláljuk hogyan építsün föl a taktikát Ausztráliában, aztán kiértékeljük a telemetriádat, és lemásoljuk Ericnek, Jamesnek, Simonnak, Alannek és Paulnak - magyaráztam
- Okéé - nevetett - majd mondd, hogy mit csináljak.
Elnevettem magam. Ebéd után átmentünk az irodámba. Én az íróasztalom mögé ültem le, Kims meg az egyik fotelbe. Könnyű volt Kimivel együtt kidolgozni a taktikát , könnyen szót lehetett vele érteni, és nem akart tudni az autó minden egyes milliméteréről. Hamar kiderült, hogy képesek vagyunk hatékonyan együtt dolgozni itt is, méghozzá meglepően könnyedén. Osztottam, szoroztam, számoltam, jegyzeteltem, és mire én Kimi és a papírkupacok átsétáltunk az irodám melletti fénymásoló helyiségbe, már fél 8 körül járt az idő.
- Kész - ült le Kimi a fénymásoló mellé a padlóra, és behunyta a szemét.
- Még jó hogy ez volt az utolsó szimulátoros napod - jegyeztem meg és leültem mellé - akkor is telemetriát látok ha becsukom a szemem.
- Te meddig maradsz? - kérdezte
- Hétfőig - feleltem - utána van 3 nap szünetem, és irány Ausztárlia.
- Milyen furcsa lesz megint a rajtrácson állni - sóhajtott Kims mellettem.
- Menni fog - mosolyogtam rá - hidd el, jók leszünk.
- Bízom benne - mosolygott ő is
- Na gyere - álltam föl és nyújtóztam egyet - mielőtt még mindketten elalszunk itt.
Visszavittük a papírokat az irodámba, szétválogattuk, és csoportosítottuk őket mappákba. Aztán bezártuk az irodámat, és visszamentünk a szállodába.

Írói közlemény

Innen kívánok boldog születésnapot Sebastian Vettel-nek! :)

2. rész

A kocsiban teljes nyugalommal elfogyasztottam a kávémat. Komolyan, ezt megtanultam Kimitől, és nagyon is a hasznomra vált. Teljesen mindegy volt mi történt, ha minden más romokban lett volna körülötte, Kimi Raikkönen lelki nyugalmát szinte (hangsúlyban a szinte szó) semmi sem zavarta meg. És ez bizony jól jött néha. Tudtam magamról, még ha nem is szívesen hangsúlyoztam, hogy engem is bármikor meg tudott nyugtatni.
Könnyedén. Túlságosan is könnyedén.
- Úgy látom a finn mentalitás ragadós - nevette el magát, kék szemeit le nem véve az útról.
- Ezt most miért mondod? - gyűrtem össze a kávés poharamat és visszagyömöszöltem a csomagba, amiből kivettem.
- Olyan nyugodt vagy, mintha nem a reggeli értekezletről késnénk - magyarázta Kimi vigyorogva aztán a hangomat utánozva folytatta - ugyan Kimi, te is tudod milyen fontos ez az értekezlet.
- Ne játssz Raikkönen - vágtam tarkón - inkább vezess.
- Mindig azt csinálom - vont vállat nevetve - nem unod még látni?
- Versenymérnök vagyok vagy mi a fene - nevettem el magam
- És miért vagy ebben olyan biztos? - röhögött Kims,
- Kihúzod a gyufát Raikkönen - jegyeztem meg.
- Ó dehogy - kacsintott - azt semmiképp nem akarom.
Grimaszoltam egyet és kinéztem az ablakon. A gyárba beérve gyakorlatilag végigrohantunk mindenen, tényleg késésben voltunk. Mikor 'belibbentünk' a tárgyalóba Eric elnevette magát.
- Biztosak voltunk benne, hogy együtt jösztök - magyarázta Stephan vigyorogva, mikor leültünk a két oldalára és kérdőn néztünk rá.
- De csak azért, mert ha egyedül jövök soha nem kések - jegyeztem meg - hallod ezt Raikkönen?
- Oké 1-1 - adta meg magát és nevetve feltartotta mindkét kezét.
- Szóval, az értékelések megérkeztek, volt időnk Allan-nel átnézni őket - kezdett bele Eric - a tesztek eredményei elég kedvezően alakultak a csapat számára, aminek természetesen mindannyian örülünk. Ellie, hogy álltok Kimi kormányművével?
- Dolgozunk az ügyön, bár egyenlőre nem tűnik olyan komolynak. Úgy értem Kimi képes kezelni az autót a jelenlegi beállítással is - magyaráztam
- Viszont van egy új változatunk arra az esetre ha versenykörülmények között mégsem működne a dolog - tette hozzá Allan én pedig bólogattam. További másfél óra hasonló beszélgetés után, amikor is Kiminek már komoly problémát jelentett nyitva tartani a szemét, Eric végre kimondta a bűvös mondatot:
- Ez esetben ha nincs további megbeszélnivalónk akkor mehettek a dolgotokra - és emellé úgy mosolygott mintha csak 15 percet beszélgettünk volna.
- Szerintem ha valaki azt mondaná neki hogy holnap reggeli ráérünk még most is ott ülhetnénk - morgolódott félig nevetve Kimi
- Ebédszünetig tiéd a szimulátor - tettem hozzá
- Ki lesz bent? - kérdezte
- Én - vágtam rá - Ian nem ért rá ma.
- És Eric hagyta hogy ne legyen felelős mérnök a szimulátorban? - gondolkodott hangosan Kimi
- Te ma célként tűzted ki magad elé, hogy a földig tipord az önbizalmamat? - kezdtem kicsit ideges lenni
- Mintha ma kicsit túl ideges lennél - felelte
- Rendben - bólintottam és elindultam az irodám felé a szimulátorral ellentétes irányba - szerzek neked egy felelős mérnököt.
- De...-kezdte, de otthagytam. Már abban a pillanatban tudtam, hogy túlreagáltam mikor hátat fordítottam neki. De ahhoz túl büszke voltam, hogy visszaforduljak. Megkerestem Allant és megkértem, menjen be Kimivel a szimulátorba. Aztán bevonultam az irodámba és becsuktam az ajtót. A jól ismert nyugodt környezettől most csak még rosszabbul éreztem magam.
A kevés alvás végül megtette a hatását - gondoltam. Leültem az asztalomhoz, és végignéztem az ott heverő papírokon. Aztán rájöttem hogy a papírmunkát befejeztem, hogy én lehessek Kimivel a szimulátorban. Kifújtam a levegőt, elővettem egy üveg vizet a hűtőből és bekapcsoltam a laptopomat. Elkezdtem megválaszolni a reggel érkezett kérdéseket. Eléggé sikerült belefeledkeznem, mikor kopogtak az ajtómon. Az órámra pillantottam. 12.32. Összevontam a szemöldököm, mert rögtön eszem bejutott a reggeli hisztim.
- Gyere - szóltam ki miközben kikapcsoltam a gépet.
- Szia - jött be Kimi és halkan becsukta maga mögött az ajtót.
- Kimi...- büszkeségem nevetségesen rövid idő alatt adta meg magát, amikor találkozott a tekintetünk.
- Nem - szakított félbe - előbb én. Ne haragudj a reggeli miatt.
- Ne már...én voltam az aki túlreagáltam - feleltem
- Megint keveset aludtál igaz? - kérdezte. Csak képzeltem, vagy tényleg aggodalmat hallottam a hangjában?
- A vihar miatt van - vontam vállat - utálom a viharokat.
- Szólhattál volna - halvány mosoly jelent meg a szája szegletében - átmentem volna hozzád.
- Oké menjünk inkább ebédelni - mondtam gyorsan és elindultam kifelé, ő meg utánam.