Breeze

Első
2014.

- Fenébe! - káromkodtam el magam és becsaptam az irodám ajtaját. Mérhetetlenül mérges voltam. Szitkozódva pakoltam a cuccaimat az asztalon, hogy egyáltalán le tudjam tenni a papírhalmazt amit Alonso mérnöke a kezembe nyomott. Domenicali utasítása, hogy nézzem át Fernando telemetriáját. Mintha nem akörül az idióta körül ugrálna az összes majom a csapatban. Mi a francért kellett egyáltalán megfontolni, hogy visszaigazoljon ide?
- Hayley, itt vagy? - Kimi hangja sem volt éppen nyugodt, hiányzott belőle a szokásos unott él, ami akkor telepedett a hanghordozására ha hozzám beszélt.
- Nem - vetettem oda, az én hanglejtésemből viszont sütött a gúny.
- Most azt hiszed én tehetek róla, hogy ilyen a teljesítményünk? - förmedt rám. Utáltam ezt a jelenséget amit a Formula 1 világában Kimi Raikkönen-ként emlegettek. Idegesítő volt számomra az önbizalma, a tény hogy mindig azt gondolta, mindenek fölött áll. Most biztosan azt kérdezitek ki vagyok én, hogy ilyet mondjak egy világbajnok autóversenyzőről? Nos, Hayley Newey vagyok. Igen, az a Newey. Szóval adódik a kérdés, Adrian Newey lánya miért nem olyan pilóta mellett mérnök ahol szivesen dolgozik, hiszen bárkit megkaphat nemigaz? Nos ki kell ábrándítsalak, nem. Sajnos egyvalami beárnyékolja ezt az egész "csodás családi hírnév" sztorit. Szóval, szó ami szó, muszáj Kimivel dolgoznom. Nincs más választásom.
Felvontam a szemöldököm és hátat fordítottam neki. Hallottam megnyikordulni a kanapét, tudtam, hogy a pilóta levetette magát a bútordarabra.
- Akkor most nem nyögöd ki végre mi a franc bajod van? - dünnyögte. Dühösen fordultam felé.
- Itt ez a halom papír annak a majomnak a telemetriája és mindet át kell néznem - kaptam fel az egyik kezem ügyébe kerülő grafikont, gyorsan és módszeresen papírrepülőt hajtogattam belőle, majd Kimi felé hajítottam - és mindez a te hibád! Az az autó előbb lesz remek papírnehezék, mint ahogy futamot fog nyerni, és rohadtul nem hiányzott ez a hírnevemnek! De te csak hajtottad, hogy ,, de de remek lesz nekünk a Ferrarinál" Hát tessék Raikkönen!
Kimi nem szólt, csak összehúzott szemöldökkel bámulta a plafont. Tehetetlen dühömben felkaptam egy másik telemetria grafikont, és rámeredtem a számokra. Az agyam automatikusan járni kezdett, feldolgozni a látottakat, noha egy része éppen azt tervezt hogyan lökdössem ki a finnt az ajtón. Kimi azonban csak feküdt ott, hanyatt a kanapén, a lába lelógott a karfán túlra, és egyetlen szót sem szólt. Legyintettem, és felkaptam a telefonom. Ahogy feloldottam a billentyűzárat és megjelent előttem a háttérképem, egyszerre tele lett a szívem mindazzal a szeretettel amiért elviseltem ezt a bolondokházát.
- Neea Breeze Newey- sóhajtottam fel.

11. Silverstone

Szombat reggel, Silverstone-ban, nap ragyogott be a hotelszobám ablakán. Kinyitottam a szemeimet, és az ablak irányába bámultam. Tudtam, hogy nincs olyan szerencsénk, hogy száraz idő legyen az edzésen, az időmérőn meg pláne. A pályára megint csak lassan értünk ki, a dugók miatt. És ráadásul még az eső is cseperegni kezdett.
- Remek - morogtam, Kimi meg kuncogni kezdett mellettem.
- Ne röhögj - szóltam rá, de egy pici mosolyt azért megeresztettem - nincs jó kedvem.
- Elállt az eső - jelentette ki kicsivel később, én meg elnevettem magam.
- Ülj autóba - mondtam neki - jó lenne megtenned néhány kört mielőtt újból esni kezd.
- Igenis - nevetett, és már ment is oda az autó mellé. Amint zöldre váltott a lámpa, Kimi már kint is volt a pályán, hogy megtegye az installációs körét. Jött a két Mercedes, Maldonado (jelezném, hogy itt becsuktam a szemem) és Button is. Az időket szinte lehetetlen volt követni, folyamatosan változtak. Aztán Pic alatt megadta magát a technika.
- Kimi, Pic megállt, sárga...nem, piros zászló. Gyere vissza - szóltam rá a pilótámra (nem mintha ő nem látná a zászlókat).
- Oké - felelte, és hamarosan meg is érkezett. Az ismételt zöld jelzés után, Kimi második időt futott. Rosbergről kiderült hogy már a home-ban ebédel. Pic megint megállt, Grosjean is beindult, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy mi ez gyerekek ping-pong meccs? Végül is 5.-ek lettünk, elégedetten szemléltem a monitort. Kimi is jóval elégedetteb volt.
- Hogy érezted, rendben volt az autó? - kérdeztem tőle mikor átsétáltunk a home- ba.
- Alapvetően igen - bólintott - csak az egyensúly mintha eltolódott volna.
- Használtad a KERS-t? - kérdeztem gyanakodva.
- Nem - felelte - nem mertem kockáztatni az víz miatt.
- Ez esetben ne haragudj, de nem eszem most veled - mondtam gyorsan és visszafelé indultam a garázsba.
- Oké srácok, nézzük meg a KERS-t - mondtam a szerelőknek - ha nem jó, indítsuk újra a rendszert. Ha még akkor se működik akkor nincs mit tenni egyenlőre.
A szerelők figyeltek, bólogattak, majd munkához láttak. Háromnegyed órával később elküldtem a srácokat ebédelni. A KERS még mindig nem működött. Sóhajtottam, és feltelepedtem az egyik tárolóra.
- Na mi a helyzet? - érkezett meg mellém Kimi, és a kezembe adott néhány szendvicset egy tányéron.
- Jó ég - temettem a tenyerembe az arcom és elnevettem magam.
- Na, mi lenne veled nélkülem? - vigyorgott Kims.
- A halálom előtti utolsó két szavam az lenne, hogy '' nincs KERS '' - húztam el a szám.
- Na az remek - sóhajtott - holnapig meg tudjátok csinálni?
- Holnapig biztosan - bólogattam - de az időmérőn még nem lesz.
- Hát akkor megpróbáljuk anélkül megcsinálni - felelte - de te viszont egyél. Hozzak narancslevet az irodádból?
- Légyszi - adtam a kezébe a kulcsokat - egy angyal vagy.
Csak mosolygott, és elindult visszafelé a home-ba. Mire a szerelők visszaértek, már csak egy bő óra volt az időmérőig. Figyeltem az utolsó mozzanatokat. Az eső még mindig esett mikor Kimi beszállt az autóba, így a köztes gumik voltak fent.
- Kimi a levegő 17, a pálya 22 fokos. Enyhe szél van a szélegyenesben. A fékegyensúlyon lépjünk vissza 10 fokozatot, KERS még mindig nincs - összegeztem neki.
- Rendben van - válaszolt. Az első ideje a 12. helyre volt elég, aztán kint hagytam még, mert nem esett nagyon. Végül a Q1-ből a 7. helyen jutottunk tovább, ami alapvetően elég jó eredmény volt KERS nélkül. De nem tudtuk mire lesz elég ez, a következőkben.Mire a Q2 elkezdődött, már erősebb esővel kellett megbírkóznunk. Feltettük az extrém esőgumikat, és sikerült is lila 2. szektort futnunk. Aztán a helyzet folyamatosan romlott, Schumacher keresztbe állt a pályán, végül Alonso modta ki azt, ami mindannyiunk fejében megfogalmazódott: le kell állítani az időmérőt. 6:19-nél megszakították az edzést. Azonnal az időjárás monitort keztem figyelni. Legalább még másfél óráig ilyen intenzitású esőt jósoltak.
- Srácok - szóltam be a boxba - amint visszajön essünk neki a KERS-nek. Kb. másfél óránk van rá, jó lenne ha sikerülne megjavítani. 
Mikor Kimi visszajött, már a boxban voltam, intettem neki, hogy szálljon ki.
- Kb. másfél óránk van - mondtam neki - abban reménykedem, hogy meglesz a KERS ennyi idő alatt.
- Remélem - bólogatott - elképesztő az idő odakint. 
- Hol a legdurvább? - kérdeztem
- Könyebb azt felsorolni, hogy hol nem - nevette el magát
- Akkor mindegy - nevettem én is.Kimi közben derékig lehajtotta az overallját, és a sisakját letette a tárolóra a nyitott laptopom mellé. A szerelők villámgyorsan szétkapták az autó hátulját és nekiálltak megjavítani a KERS-t. A többi csapat is kisebbfajta szerelést indított meg, és mikor kinéztem a boxutcába láttam hogy Simon befelé tart a pitwall-ról.
- Rainy Rennie - húztam el nevetve a számat mikor a nem kicsit vizes mérnök megérkezett mellém - ez volt minden álmom.
- Haha nagyon vicces, Ellie - nevetett ő is, majd az autóra pillantott - látom próbálkoztok.
- Most van esélyünk, hátha megoldhatjuk - feleltem - a 7. hely nem rossz, de a KERS csak javíthat rajta.
- A rajongók kissé csalódottak - pillantott Simon a lelátók felé.
- Érthető - bólintott Kimi - nem sok autót láttak még a hétvége alatt.
- A Mercedeses szerelők szórakoztatják őket - jegyezte meg a mérnök.
- Ha nincs jobb dolguk - csóváltam a fejem - bár én a helyükben inkább szereznék egy kis pillanatragasztót.
- Pillanatragasztót? Minek? - kérdezte Kims és Simon egyszerre.
- Hát a DRS-hez - feleltem egyszerűen, mire mindketten nevetni kezdtek. Simon úgy határozott, hogy visszamegy a pitwall-ra, én meg úgy döntöttem kinézek, hogy mi folyik a boxutcában. A Mercedes szerelői és mindkét pilóta kint állt a boxutcában, szemben a lelátókkal, és együtt hullámoztak a nézőkkel. A másik oldalon a Red Bull szerelői papírhajókat bocsátottak vízre, a boxutcán átfolyó kisebbfajta patakon, és egy kis kockás zászlót lengettek fölöttük. Aztán mikor bementem a boxba, láttam, hogy webteam-ünk néhány tagja egy fekete - arany kerti törpét pakolgat ide-oda a boxban, és lefotózzák.
- Ha nem indítják el a Q2-t sürgősen mindenki megőrül - nevettem el magam és megálltam Kimi mellett - a Red Bull megint hajókázósdit játszik. 
- Csináljak én is egy papírhajót? - nevetett
- Amíg nem a telemetriádat bocsátod vízre, addig azt hajtogatsz amit akarsz - nevettem el én is magam. Kb. 2 óra után jött a hír, hogy 10 perc múlva indítják újra az időmérőt. A KERS-t nem sikerült teljesen megjavítani, ezért úgy döntöttünk a továbbiakban sem használjuk. Picit még a nap is kisütött. Maldonado volt az első, aki kiállt a vonalhoz, már majdnem 8 perccel az indítás előtt.
- Ő mit csinál? - vontam fel a szemöldököm - melegíti a gumikat a napon?
A szerelők remekül szórakoztak, még akkor is nevetgéltek mikor Kimi a köztes esőgumikon kigurult a boxból. Úgy döntöttünk várunk még, hogy kisebb legyen a forgalom. Végül a 6. helyen jutottunk tovább a Q3-ba. A box szomszédos oldala egy emberként szisszent fel, amikor Romain a kavicságyba csúszott. A Q3-ban Kimin volt a csapat szeme, még a túloldal szerelői is a monitorra tapadtak. Kimi kiment, és el is kezdett egy mért kört.
- Kimi előtted Maldonado túl közel van, inkább maradj ke - mondtam neki, és láttam, hogy elveszi a gázt. Végül az 5. helyen végeztünk aminek személy szerint örültem. Pont akkor léptem az összekötő folyosóról a home-ba amikor Kimi megérkezett az irodám ajtajához.
- Csak nem engem keresel? - mosolyogtam rá
- Eltaláltad - mosolygott ő is.
- Rendben volt az autó? - kérdeztem tőle és beengedtem magunkat az irodába
- Igen - bólogatott - hogy áll a KERS?
- Már kész van - feleltem - minden készen áll holnapra.
- Akkor menjünk vissza és pihenjünk kicsit - nyújtotta felém a kezét.
- Nem mintha nem lenne dolgom, de oké - nevettem, és hagytam magam visszavinni a hotelba.

Marslakó

Valahogy tényleg így érzem magam :) Mintha nem is tudom honnan kerültem volna ide vissza. Kis közvéleménykutatás... Vannak itt még olyanok akik olvastak és olvasnának továbbra is? :)

10. rész Hangover

- A hátsó gumik mintha nem tudnának eléggé felmelegedni, és a szervó is kicsit...nem is tudom...

- Van már egy készülő újabb ötletünk - válaszoltam - de még messze nincs készen. Egyelőre annyit tehetünk, hogy minél pontosabban megpróbáljuk belőni, hogy min is kéne változtatnunk.

- Rendben van - bólintott aztán témát váltott - jössz ebédelni?

- Ha nem megyek viszel - nevettem el magam - úgyhogy jobbnak látom ha önszántamból megyek.

- Ez a beszéd - felelte nevetve - csak még előbb átöltözöm.

- Rendben, én meg átviszem a laptopomat az irodámba - ott találkozunk.

- Oké - indult el az öltöző irányába, én pedig elindultam a paddock felé.

- Ellie! - hallottam a nevemet a hátam mögül. Hátrafordultam, és egy mosolygós Sebastian Vettel-lel találtam magam szemben. Mögötte néhány lépéssel Britta és Heikki sétált.

- Mi a helyzet? - álltam meg, hogy utolérjen. Sebastiant már korábbról ismertem, remekül el tudtunk beszélgetni, és most, hogy Kimi mérnöke lettem, még többet találkoztunk.

- Minden a legnagyobb rendben - felelte vidáman.

- Jobban kijövök vele mint a korábbi pilótáimmal - ráztam meg értetlenkedve a fejem, de közben nevettem.

- Pedig te mindenkivel jól kijöttél, nem? - kérdezte mosolyogva

- Seb ha te így tudod akkor így is volt - nevettem fel. Seb tipikusan az az '' egy lány legjobb fiú barátja '' karakter volt, legalábbis nekem. Még akkor is, ha ez egy kicsit gyerekesen hangzik.

- Szóval te és Kims...? - kezdte, de amint meglátta, hogy nézek rá, inkább nem fejezte be a mondatot.

- Te hogy vontál le ilyen következtetést? - nevettem fel - csak azt mondtam, hogy könnyebb vele együtt dolgozni, főleg ahhoz képest, amiket hallottam róla.

- Soha ne higgy el semmit a sajtónak Kimivel kapcsolatban - felelte bölcsen

- Hű, de bölcs itt valaki - mosolyogtam. Közben megérkeztünk a Red Bull home-ja elé.

- Szia Ellie - mosolygott a szőke német - majd találkozunk.

- Sziasztok - integettem Heikki-nek  és Brittának is, és folytattam az utamat a paddock-ban.

- Azt hittem már elraboltak - jegyezte meg Kimi nevetve mikor leültem mellé és Mark mellé az étteremben.

- Nem, csak összefutottam Sebastian-nal - válaszoltam, és körbepillantottam Simont keresve.

- Simon még a boxban van? - kérdeztem a két sráctól.

- Igen, James, Paul és Allan is lent van - válaszolta Mark.

- Nekem is lent kellene lennem? - vontam fel a szemöldökömet.

- Nem hiszem - vont vállat Kimi - biztosan szóltak volna.

De nem tudtam nem észrevenni a jelentőségteljes pillantást, amit Markkal váltottak. Vállat vontam. Nem akartam tudni min törik a fejüket. A végén majd úgy is kiderül.

                                                                              ***

- Egyenlőre száraz a pálya, de komolyabb eső várható – jelentettem ki Kiminek a rádióba, néhány órával később a második szabadedzésen – menjünk ki installációs körre.

- Rendben van – felelte és amint a szerelők hátrébb léptek, már ki is hajtott a boxból. Eközben fél szemmel már a meglévő időeredményeket figyeltem. Glock, Pic és Karthikeyan után Kimi is megfutotta az első mért körét, és az 5. helyre ugrott.

- A Ferrari összehasonlít – jelent meg mellettem Simon és elmélyült a telemetria adatokban. Szemügyre vettem a két Ferrari autót. Alonso első vezetőszárnya más volt, mint a Massá-é.

- Referencia adatokat gyűjtenek – jegyeztem meg – erre én is kíváncsi lennék.

- Kimit mikor hozod be? – kérdezte. Felvontam a szemöldökömet, mert Simon általában tudni szokta milyen taktika szerint alakítjuk az edzést, de most mintha kicsit máshol járt volna.

- Egyelőre megpróbáljuk a legtöbb kört megtenni az eső előtt. Nem a mért körökre megyünk, adatokat gyűjtünk – magyaráztam. Sebastiannak nem volt még mért köre, ezen meg is lepődtem, mivel esőt vártunk. Ilyenkor mindenki próbálta a száraz pályás körülményeket kihasználni.

- Úgy tűnik, működik az új első szárny Alonso autóján – Simon megjegyzése térített magamhoz.

- Majd meglátjuk éles körülmények között – válaszoltam. A várt eső végül nem érkezett meg, így több beállítással végeztünk, mint amire számítottam. Elégedett voltam, de azért úgy döntöttem, hogy az egész estét a telemetriázással töltöm. Be is vonultam az irodámba, és bár arra számítottam, hogy Kimi úgy is megkér majd, hogy menjek vele vissza a hotelba, a pilóta mégsem jelent meg az edés után egy fél órával ahogyan szokott.Estefelé járt már az idő amikor bekopogott az ajtón, alkonyodott a maláj pálya fölött.

- Kimi, még nem néztem át az összes telemetriádat - morogtam, de közben hagytam, hogy a finn bekötött szemmel húzzon magával, keresztül a kihalt paddock-on.

- Lazíts már egy kicsit Elisabeth - nevetett. Úgy tippeltem, a home felé tartunk.

- Könnyű azt mondani - morcoskodtam, de közben megálltunk, kinyílt egy ajtó, és beléptünk egy épületbe. Minden idegszálammal arra koncentrált, hogy bemérjem hol is lehetek. Néma csend volt, de szüntelen ott vibrált a levegőben a visszafojtott lélegzetek energiája. Azt vettem észre, hogy én is visszatartom a levegőt, és várom, hogy Kimi levegye rólam a sálját, vagy tudom is én mi volt az, amit rám kötött.

- Na, levehetem? - kérdezte Kims. Közvetlenül a hátam mögött állt, halkan beszélt, hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Hát nem is fogok itt így állni holnapig - nevettem el magam. Magam körül visszafojtott nevetést véltem hallani. Kimi közben kikötötte a szememet takaró kendőt. Pár pillanatig hunyorogva pislogtam a sok ismerős arcra.

- Boldog szülinapot Ellie - Kimi szólalt meg a hátam mögött félhangosan. A szememmel megkerestem Sebastiant, tudtam, hogy az ő ötlete volt, hogy ne egyszerre kiabálja mindenki, mint valami filmben, mert azt ki nem állhatom. Helyette kézről kézre adtak a gratulálók, levegőt venni nem volt időm, nem hogy megköszönni a srácoknak.

- Én...komolyan, el is felejtettem - mondtam nevetve Kiminek amikor visszaszerzett a gratulálóktól, hogy ő maga köszöntsön fel.

- De mi itt vagyunk, és emlékeztetünk - tette hozzá Seb, ahogy mellénk lépett Simon-nal.

- Köszönöm srácok - öleltem át mind hármójukat. A szülinapi buli zökkenőmentesen ment át hihetetlen piálásba. Bár nem is tudom pontosan mire is számítottam. Miután Eric, Paul, James és Allan leléptek, előkerültek a vodkásüvegek, és ahol Kimi van és vodka, ott nagy baj lesz. Ezúttal azonban Herr Vettelt sem kellett félteni, és Mr. Rennie-ről is kiderült, hogy szeret jól szórakozni. A vége az lett, hogy Mark, Heikki és én vittük vissza a hotelba Kimit, Sebastiant és Simont.

- Komolyan mondom Räikkönen – mordultam fel és eltoltam a félig alvó Kimit a vállamról – ezt egészen biztos nem fogod még egyszer megcsinálni.

- Bocs Ellie, hogy ez lett belőle – fordult hára Heikki az anyósülésről.

- Nehogy már még te kérj bocsánatot – hajoltam előre, és rátettem a kezem a vállára – ennek a három idiótának nem kellett volna ennyit innia. De legalább holnap megfizetik az árát.

- Az biztos. De ha Seb nyavalyogni mer, kitekerem a nyakát – nevetett fel.

- Mark? – pillantottam a másik edzőre.

- Te előbb tekered ki Kimi nyakát, mint hogy én lehetőséget kapnék rá  - nevette el magát ő is.

- Abban biztos lehetsz – bólogattam határozottan.

                                                                        ***

Másnap reggel én voltam az, aki átment Kimihez. Azért gondoltam aranyos leszek, és vittem neki fájdalomcsillapítót, meg beszéltem Andy-vel, hogy fogja kicsit lightos-ra a sajtót, mert már előre tudom, hogy Kiminek nehéz napja lesz. Így mikor felébredt, én már a szobájában voltam, mindent elintéztem. Az ablaknál álltam, neki háttal.

- Ellie? – ült fel Kimi az ágyban a hátam mögött.

- Hmm? – fordultam meg és rápillantottam. Nagyon nyúzott volt, majdnem megsajnáltam.

- Szörnyű voltam, igaz? – kérdezte.

- Hát... – tűnődtem el – eléggé. Én Heikki és Mark hozott vissza téged, Simont és Sebastiant.

- Simont is? – nevetett fel, de aztán eldőlt az ágyon.

- Igen – bólintottam – ő lesz a következő, akit ébresztek. Van ott aszpirin és víz neked. 5 perc és jövök, addig picit szedd össze magad jó? Tegnap szerencsétekre Eric, és a többi „főnök” tegnap korán lementek, így senki sem tudja milyen állapotban voltatok, rajtunk kívül. Még Christian Horner sem. És nagyon nem lenne jó, ha kiderülne.

- Igen – sóhajtott – Sebet felébreszti Heikki? Nehogy bajba kerüljön.

- Igen, elvileg ő majd felébreszti – válaszoltam

- Rendben. Na menj, ébreszd föl, Simont is – mosolygott – és Ellie?

- Igen? – fordultam vissza az ajtóból.

- Köszi, hogy ilyen állapotban is…hmm…tolerálsz – tette hozzá

- Ha kihúzod a gyufát, még megváltozhat – nevettem el magam és átsétáltam Simon szobájába.

- Gyerünk Rennie, ki az ágyból – húztam ki a függönyöket – aki tegnap este legény volt, és belevitte a pilótámat is (oké, ez egy kicsit túlzás volt, azért Kimit sem kellett félteni) az most is legyen nagyszájú. Eric, Paul, Alan és James sem tud semmiről, mert hamar leléptek este, szóval ébredj Simon, mert én nem viszem el a balhét helyettetek.

- Igaz, igaz… ne haragudj – ült fel és sóhajtott

- Hoztam neked aszpirint - tettem le egy levéllel az  éjjeliszekrényre, aztán hoztam neki vizet hozzá.

- Egy angyal vagy Ellie d- mosolygott.

- Ugyan - legyintettem - igyál sok vizet, és szépen kérlek próbáld palástolni a másnaposságodat. Eric megöl, ha megtudja.

- Rendben van - bólintott komolyan és egyszerre két aszpirint vett be.

- Na megyek ellenőrzöm azt az idióta finn-t a túloldalt - nevettem és visszasétáltam Kimihez. Már fel volt öltözve, az egyik fotelban ülve döntötte magába a mentes vizet. Az egész szobát belengte a tusfürdője illata.

- Na, hogy érzed magad? - kérdeztem, és leültem a fotele karfájára.

- Hát...voltam már jobban is - nevetett - Ellie...tényleg ne haragudj. Elrontottuk a szülinapodat. Az kellett volna hogy számítson, hogy te hogy érzed magad.

- Nem haragszom, ne aggódj - mosolyogtam, és hagytam, hogy magához öleljen. Valószínűleg bántotta a lelkiismerete, és most kicsit megkönnyebbült.

- Ja, hívott Heikki - mosolygott - a telefonod az éjjeliszekrényemen maradt. Azt üzeni, hogy menj át és rúgdosd ki Sebet az ágyból.

- Mi? Még nem kelt fel? - álltam föl, és már kint is voltam az ajtón.

- Sebastian Vettel! - léptem be a szobába és azonnal ki is húztam a függönyöket - nehogy azt hidd, hogy tartom majd a hátam Christian Hornernél ha kiderül, hogy mi történt tegnap, szóval ki az ágyból és irány zuhanyozni!

-  Jól van, jól van - durcizott be mint egy ötéves és elvonult zuhanyozni.

- Én meg sem próbáltam - vont vállat nevetve Heikki - meghagytam neked ezt az örömöt.

- Leköteleztél - vigyorogtam - Kimivel egyszderűbb volt. Igaz folyamatosan bocsánatot kér...

- Seb kezdheti Brittával - mosolygott - tegnap este találkoztunk vele. Britta csak aggódott és átjött.

- Nagyon bunkó volt vele? - húztam el a számat

- Hát eléggé - bólintott - bár nem tudom emlékszik e rá.

- Többet nem rendezhettek nekem szülinapi bulit - sóhajtottam

- Vagy őket nem hívjuk meg - nevetett.

- Lehet – nevettem én is –na visszamegyek Kimihez.

- Rendben – bólintott – sok szerencsét mára.

- Nektek is – mosolyogtam és kisétáltam az ajtón. Visszamentem a szobámba, összeszedtem a papírjaimat meg a gépemet, és átmentem Kimihez. Indulásra késznek tűnt.

- Mehetünk bajnok? – pillantottam rá.

- Seb rendben van? – kérdezte, de közben már az ajtó felé indult. Útközben felvette a táskámat a földről és a vállára tette. Még jó, hogy egyszerű sporttáskám van.

- Igen, rendben lesz, ha bocsánatot kér Brittától is – feleltem mosolyogva

- Nem kellett volna őt is belekevernem – ingatta a fejét Kims.

- Most már mindegy – vontam vállat – próbáljunk a feladatra koncentrálni.

Bólintott. Ezután már nem sok szó esett közöttünk a buliról.  Simon úgy tűnt egy fokkal jobban viseli a helyzetet, mint Kimi, aki fejfájásra panaszkodott az egész edzés alatt, igaz csak suttogva, 1-2 titkos pillanatban, és csak nekem, mert Mark-nak nem akarta mondani.

Az edzés után követtem Kimit az öltözőjébe.

- Pihenj le egy kicsit – javasoltam neki. Most már sajnáltam, azért nem lehetett kellemes így vezetni.

- rendben – bólintott. Most először éreztem azt vele kapcsolatban, hogy azt akarom, jól legyen. Biztonságban akarom tudni. Furcsa volt. Talán kicsit ijesztő. Nem tudtam hova tenni. Úgy döntöttem, ez csak azért van, mert ő a pilótám. Természetes, hogy féltem. Hát persze. Kimi elment pihenni, én pedig vissza az irodámba.

- Szia Ellie – nyitott be Simon - zavarlak?

- nem Simon, gyere csak – mosolyogtam és letettem a tollamat az előttem heverő papírkupac tetejére.

- Csak elnézést akartam kérni a tegnapiért – ült le velem szemben – nem tudom igazából milyen állapotban voltam, de az biztos, hogy elrontottam a szülinapodat. Én is, Kimi is, és Sebastian Vettel is.

- Ne aggódj Simon – mosolyogtam. Addigra már teljesen kihevertem a dolgot, és azon munkálkodtam, hogy egyik srác se haljon bele a lelkiismeret furdalásba, ami valljuk be, nem volt egyszerű – már megbeszéltem a dolgot Kimivel és Sebbel is, és szeretném, ha te sem éreznéd magad rosszul emiatt. Nem haragszom egyikőtökre sem. Rátok fért egy kis kikapcsolódás. Mindösszesen csak egy csöppet rosszul sikerült az időzítés. Ennyi az egész.

- Köszi Elisabeth – ölelt meg – nincs…ötleted, hogy mit kéne tennem ezzel a rettenetes fejfájással?

- Heikki azt mondta, hogy itassak veletek sok folyadékot. Az se árt, ha eszel valamit. ÉS pihenj le, Kiminek is ezt javasoltam.

- Azt hiszem megfogadom – bólintott és már kint is volt az ajtón. Kb. 20 perccel később Kimi kopogott be.

- Gyere bajnok – mosolyogtam rá – jobban vagy már?

- valamivel – felelte és belépett az ajtón. Őt követte Simon, és Sebastian is. Volt náluk egy kisebb torta.

- Atya ég srácok – nevettem fel – Sebastian te meg hogy sétáltál be ide?

- Hathatós segítséggel – felelte nevetve, aztán elterült a kanapémon.

- Mi az, csak nem másnapos vagy? – nevettem fel

- Én ugyan nem – felelte mosolyogva

- A lényeg az – ült le ez egyik fotelba Kimi – hogy tartunk neked most egy mini szülinapi bulit, mert a tegnapi egy kicsit…kiesett.

- Már akinek – vigyorogtam – én nagyon is tisztán emlékszem mindenre.

Erre már egyikőjük sem szólt semmit. Csak tudnám mire ez a nagy lelkiismeret-furdalás…

- Jaj srácok – öleltem át mind hármójukat – köszönöm. Most már igazság szerint sokkal inkább sajnállak titeket, mint amennyire dühös voltam. De az biztos, hogy ti ebben a formában nem merjetek nekem még egyszer szülinapi bulit rendezni nekem.

Mindhárman felnevettek, tudtuk, hogy ez úgy sem teljesül.

9. rész Új verseny, tiszta lap

- Szia Simon, mondd csak - vettem fel a telefont. Kedd délután volt, és mivel Kimi egy nappal hamarabb érkezett, úgy döntöttünk kimegyünk a pályára.

- Van egy kis gond - jelentette Simon a telefonba.

- Utálom ezt a mondatot - sóhajtottam - na ki vele.

- Sérülten érkeztek az első szárnyak - mondta gyorsan.

- Mindegyik? - vontam föl a szemöldökömet dühösen.

- Kettő - felelte a mérnök

- A háromból? Ez igazán jó arány - morogtam - mi a jó eget csinál a DHL?

- Nem tudom - sóhajtott Simon.

- Ez minden? Nem fog meglepetés érni ha kiértem? Mert Kimivek éppen a pálya felé tartunk - magyaráztam

- Nem, ezen kívül minden rendben - válaszolta Simon.

- Nyugi Simon, megoldjuk. Bár mi tagadás ideges lettem... - nevettem el magam.

- Sejtettem, hogy az leszel, én is az vagyok - nevetett ő is.

- Negyed óra és ott vagyunk - zártam le a beszélgetést - szia Simon.

- Szia - tette le a telefont.

- Kitalálom - nézett rám Kimi - sérült alkatrész?

- Első szárny - tettem hozzá - és nem is egy, hanem mindjárt kettő.

- Akkor te menj előbb a boxba, én meg átmegyek a home-hoz és ott találkozunk - ajánlotta

- Rendben van - bólintottam.

A boxba beérve szembe találtam magam Eric-cel aki éppen a DHL egyik emberével szemlélte a sérülten érkezett szárnyainkat. Sóhajtottam, és odaléptem melléjük.

- Jó napot - köszöntem a tőlem telhető legnagyobb udvariassággal a DHL-es pasinak - Elisabeth Reynolds vagyok, Kimi Raikkönen versenymérnöke.

- Steven Richardson - fogott kezet velem. Gondterheltnek tűnt, valószínűleg az ő élete sem lehetett egyszerű egy ilyen munkakörben - először is engedje meg, hogy elnézést kérjek a hibáért. Másodszor, természetesen biztosítjuk az új alkatrészek 24 órán belüli szállítását.

- Köszönöm, annak nagy hasznát vennénk - bólintottam - bizonyára megérti, hogy mindenképpen ide kell érnie azoknak az alkatrészeknek.

- Ide is fognak - felelte határozottan - Mr. Boullier már meg is beszélte a gyárral a szükséges alkatrészek utánküldését, amihez mi külön gépet biztosítunk.

- Remek - bólintottam - akkor én megyek, és megkeresem a pilótámat, hogy elmondjam neki a híreket.

Azzal a lendülettel ott is hagytam őket. Nem volt szimpatikus a férfi, mindenáron borzasztó előzékeny és kedves akart lenni. Átmentem a paddockba, ahol még nagy erőbedobással folytak a munkálatok, és ahogy számítottam rá, Kimi már ott várt.

- Na, rendben van minden? - kérdezte kicsit óvatosan.

- Igen - válaszoltam mosolyogva - a DHL-es pasi nagy szerencséjére Eric már elsimította az ügyet. Persze nagyon kedves és készséges volt az úriember.

- Ilyenkor már mindenki rendes - vont vállat.

- Hát velem nem járt a legjobban - nevettem el magam.

- Azt el tudom képzelni - nevette el magát.

- Az a lényeg, hogy kiszállítják a pótalkatrészeket - jegyeztem meg

- Igaz - bólintott - na és most mit csinálunk a tengernyi szabadidőnkkel?

- Beszélj csak a magad nevében - nevettem fel - nekem még van egy pár oldalnyi szimulátoros telemetriám, ami csak rám vár. Fogalmad sincs mennyire egyedi a vezetési stílusod.

- Fogalmad sincs hányan mondták már - nevetett.

- Ja és egyébként Mark nem mára mondta, hogy futni fogtok a pályán? - néztem rá

- Hoppá - pillantott az órájára - még jó, hogy az edzőcuccom a kocsiban van. Köszi Ellie.

- Nagyon szívesen – mosolyodtam el – de a kocsi kulcsod add ide. Ott megvárlak.

- Nem mondod, hogy magaddal hordod az össze telemetria adatot? – nézett rám, de a kulcsot előbányászta a zsebéből, és a kezembe adta.

- Csak azokat, amik még nincsenek kiértékelve. Sosem tudhatom, mikor lesz egy kis szabadidőm rá – nevettem fel.

- Mérnökök – forgatta meg a szemét nevetve – elkísérlek. Kell a cuccom.

- Igaz – nevettem. Átsétáltunk a parkolóba, Kimi kivette a cuccát a csomagtartóból, én pedig elhelyezkedtem az anyósülésen, és körbepakoltam magam papírokkal. Még nagyobb nyugalom volt ott, mintha a hotelszobámban üldögéltem volna.  Semmi perc alatt lettem készen az elemzésekkel, és végiggondoltam mit is kell csinálnunk majd a szabadedzésen.

                                                                                      *  *  *

- Levegő 29°C, pálya 35°C – mondtam a rádióba 3 nappal később az első szabadedzésen.

- Délután úgy néz ki esni fog – érkezett meg mellém Simon.

- Akkor kicsit megpróbálunk sietni most – válaszoltam – de nem akarok semmit sem elsietni, úgyhogy kérlek Simon próbáld megtudni mennyi eső lesz.

- Rendben van – bólintott a mérnök. Szerettem Simon munkamorálját, mindegy mit kértem tőle, megtette.

- Hallottad, hogy az RB8-ban az ülés alatt van az italos palack? – kérdeztem Simont, miközben kisétáltunk a pitwall-ra. Kimi közben kiment installációs körre.

- Igen hallottam hírét – bólogatott nevetve – nem hiszem, hogy jó ötlet ilyen információkat kiadniuk.

- Nekünk jó – vontam vállat – bár nem hinném, hogy a másik 20 csapat átépítené a fél autót, azért mert az RB8-nak máshol van a súlypontja.

- Ki tudja mit művel a HRT a boxutca másik végén – nevetett fel, és elfoglalta a helyét. Én feltettem a fülesemet. Installációs kör után, Kimi vissza jött, állítgatni kezdtük az autót, majd mér körre ment, 1:39.128.

- Két tized Button-ra  - gondolkodtam hangosan – három Perezre.

- Eddig ez jól néz ki – mondta Simon

- De A Mc Laren is találni fog néhány tizedet – tettem hozzá.

- Mi történt a váltóval? – kérdezte Eric két-hérom székkel arrébb Grosjean mérnökét.  A monitorra pillantottam, Romain csigatempóban igyekezett visszafelé.

- Hetesben ragadt – jött a rövid válasz. Aztán a kerék elengedte az autót. Megcsóváltam a fejem. Hát ez sem Grosjean napja.

- Schumacher 1:39.038 – jelentette ki Simon.

- 45 ezredet kaptunk – tettem hozzá a különbséget, aztán bementem a boxba, ahová Kimi időközben visszaérkezett. Megcsináltunk néhány beállítást, majd újra mért körök, aztán megint állítgattunk. nagyjából minden szabadedzésnek ugyan ez volt a menetrendje, a különbség abban állt, hogy minden egyes pályára máshogyan kellett megtalálni a kompromisszumot az autó beállításai között. De hát ez a versenymérnökök feladata. Most nem csak Kimiben, de bennem, és a szerelőkben is a bizonyítási vágy munkált, hogy az előző, nem túl jól sikerült időmérő után tudunk mi jobbat is. Ez jelentősen lendített a munkánkon, mindenkinek plusz motivációt jelentett. A végül megszerzett 7. helyünk biztató volt, lehetett volna persze jobb is, de mindenképpen jó előjelnek számított. Ausztrália után, ezúttal még bizakodóbban vártam a délutánt, a pálya fölött gyülekező esőfelhők ellenére is. 

8. rész

Mérhetetlenül ideges voltam a futam reggelén. Nem tudom ez mennyire egészséges ennyi év tapasztalat után, de a gombóc a torkomban tagadhatatlanul jelen volt, és bármennyire is igyekeztem, csak csökkent, de nem tűnt el. Ezt Kimi hamar kiszúrta, de hiába próbálta játszani a "Jégembert" én azért láttam rajta, hogy még ha csak fele annyira is mint én, de ideges. Hát persze, hogy ideges. Két év kihagyás után most készül ténylegesen visszatérni, és az időmérő távolról sem sikerült úgy ahogy azt szerettük volna. Persze senki nem számított első alkalommal pole pozícióra, de azért egy picivel előbbre vártuk magunkat. Szóval mindent összevetve amikor besétáltam a motorhome-ba és mindenki felém fordult, picit melegem lett. Ez olyan tipikus "rajtad a világ szeme" érzés volt, annyi különbséggel, hogy tulajdonképpen nem én ültem be abba az autóba.
- Elisabeth, te csak nem ideges vagy? - kérdezte Simon amikor a boxban összetalálkoztunk. Ekkor már tényleg ideges voltam, mivel csak másfél óra volt a versenyig.
- Simon nem hinném, hogy ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy piszkálj - nyitottam ki a laptopomat a tőlem telhető legnyugodtabb mozdulattal.
- Tudom - vigyorgott töretlenül - de Kimi azt üzente, hogy ha úgy látnám, hogy nagyon idegeskedsz amíg ő átöltözik és egyebek akkor adjam oda neked ezt.
Azzal laza mozdulattal húzta elő a kedvenc csokim egy extra méretű kiadását. Elnevettem magam és kikaptam Simon kezéből a csokit. Valaki legalább tudja mire van szükségem. Ugyanakkor pontosan tudtam, hogy Simon volt az aki elárulta neki melyik a kedven csokim.
- Na jól van Rennie húzz innen és hagyj dolgozni - vágtam oldalba nevetve és ő tényleg el is tűnt. Én pedig a laptopomon lévő adatok elemezgetése közben természetesen megettem a csokimat. És közben megjegyeztem magamnak, hogy el ne felejtsem megköszönni Kiminek. Kicsit úgy éreztem magam mint egy hisztis óvodás, akit egy csokival meg lehetett nyugtatni, dehát mi tagadás segített. Mire Kimi is megérkezett már bele voltam merülve a telemetriába mint mindig, és határozottan nyugodtabb voltam mint korábban.
- Na szükség volt a kis ajándékomra? - érkezett meg mellém Kimi talpig overall-ban és természetesen vigyorogva.
- Igen - nevettem el maga és kicsit le is pirultam - és köszönöm.
- Ne nekem - volt vállat és közben már az autót kitoló szerelőket kezdte tanulmányozni - Simonnak is. Ő mondta, hogy biztosan ideges leszel, bár tudod, kicsit furcsa volt, hogy tényleg úgy mondta, mintha én ez ellen komolyan tudnék tenni valamit.
- Tudtál is - nevettem el magam - na gyerünk kifelé.
Kisétáltunk a rajtrácsra, és kicsit szomorúan konstatáltam, hogy nem csak egy rossz álom volt, az autónk tényleg a 17. helyet jelző kockába volt beállítva. Hát ebből kellett nekünk kihoznunk a legjobbat. Pontosan tudtam, hogy nem kéne ezzel foglalkoznom, de eléggé nyugtalanította Grosjean a maga 3. rajtpozíciójával. Nem is tudom igazán megmagyarázni, hogy miért. Talán azért, mert féltem, hogy Kimi elveszti a motivációját, ha azt látja, hogy egy újonc megnyer előle mindent. Talán attól féltem, hogy Eric majd Grosjeant fogja favorizálni, ha látja hogy jobban teljesít. Mennyi butaság- gondoltam néha, de volt, hogy komolyan elhittem, hogy ez így nem lesz jó.
- Föld hívja Ellie-t - lengette meg a kezét Simon az orrom előtt.
- Hmm? - pillantottam rá és szinte erővel ráncigáltam vissza a gondolataimat a földre.
- Pilóta az autóban - jelentette ki, mire én vettem egy mély levegőt és Kimi mellé guggoltam.
- Rendben vagy? - kérdeztem. Bólintott. Én is bólintottam. Aztán szóltak, hogy idő van, levonultunk a rajtrácsról. Innen már minden csak a pillanatok tört részén múlhat majd.

/Kimi szemszöge/
A vér olyan hangosan dobolt a fülemben, hogy majdnem elnyomta még az autók motor hangját is. Mélyeket, és egyenletesen lélegeztem, próbáltam nyugodt maradni. ilyenkor volt a legnehezebb megőrizni a "Jégember" álarcot. A feladatra kell koncentrálnom. Meg kell mutatnom nekik. Mindenkinek. Amikor a lámpák sorban kigyulladtak, és felbőgtek körülöttem a motorok, tudtam, hogy a lehető legjobb helyen vagyok. Sehol máshol nem lennék ebben a pillanatban. És akkor elaludtak a lámpák. Elkezdődött.

/Ellie szemszöge/
Pár másodpercre behunytam a szemem miután elrajtoltak. Aztán gyorsan kinyitottam nehogy lemaradjak valamiről. Minden rendben volt az adatokkal, úgyhogy gyorsan inkább az eseményeket kezdtem figyelni. Grosjean pozíciókat veszített, ezt már csak a túloldalról érkező sziszegésből is ki tudtam következtetni. Button az élre került, elismerően bólogattam, szép előzés volt.
- Webber autója sérült - jegyeztem meg - minek maradt még ott?
- Sose értettem Pilbeam-et - felelte Simon váll vonogatva, szemét le sem vette a monitorról.
- Kimi a sorrend pillanatnyilag Button, Hamilton, Schumacher, Vettel, Rosberg, Alonso, Webber, Massa, Maldonado - mondtam Kiminek a rádióban - te jelenleg a 12. vagy. Előtted Kobayashi van, de gyorsabb vagy mint ő.
Láttam ahogy Kimi szó szerint letolja Kobayashit a pályáról, de megelőzni nem tudta. picit bosszantott, tudtam, hogy valószínűleg Kimit is, így kicsit fellélegeztem mikor végre kiállt előlünk a boxba. Grosjean kiesett, ezen nem tudtam nem mosolyogni, Simon oldalba is vágott, hogy ezt próbáljam ne ennyire feltűnően  csinálni, mert Eric leharapja a fejemet. A 20 körben hoztam ki Kimit a boxba, minden rendben ment, gyorsan, tökéletesen.
- Köszönöm srácok, remek volt - dicsértem meg a szerelőimet a rádióban, és újra a telemetriára fordítottam a szememet. A kerék csere után Massa került elénk, őt hamar megelőztük, de jött velünk Kobayashi is. Kezdett komolyan idegesíteni.
- Pillanatnyi sorrend Button, Hamilton , Vetttel, Webbber, Maldonado, Te és Kobayashi - soroltam fel Kiminek a rádióban.
- Miért sárgáznak? - kérdezett vissza Kimi, mire én felvontam a szemöldökömet, de a következő pillanatban már láttam Petrov autóját a pálya szélén - Petrov esett ki. Szerintem lesz egy rövidke biztonsági autós szakasz. Végül 4 kört tettünk meg a biztonsági autó mögött. A probléma csak az volt, hogy Kobajashi felzárkózott, és meg is előzte Kimit. Halkan káromkodtam finnül, ez volt az egyetlen rossz szokás amit átvettem Kimitől. Simon ezen jót nevetett, azt mondta ezt még csak hírből hallotta, de még Kimi szájából sem, nem hogy az enyémből.
- Hátul picit egyenlőtlennek tűnik - jegyezte meg Kimi a rádióban.
- Értetettem - válaszoltam és tanulmányozni kezdtem az adatokat a monitoromon. Kicsit kezdtek már elhasználódni a hátsó gumik, de már nem terveztünk harmadik kerék cserét.
- Hopp Massa - kerekedett el Simon szeme mellettem, mire a monitorra kaptam a fejem. Sóhajtottam, szegénynek már csak ez hiányzott. Sajnáltam Felipét, mert kedves srácnak találtam, de amióta volt az a csúnya balesete a Hungaroringen mintha nem talált volna magára. Ez a kiesés csak a jéghegy  csúcsának tűnt, 8 körrel a vége előtt.
- Button, Vettel, Hamilton a sorrend - mondtam Kiminek - mit gondolsz tudsz kezdeni valamit Kobayashival?
- Meglesz - jött a rövid válasz én meg mosolyogva bólintottam. Meg is tette amit ígért, az 57. körben előzte meg. Végül kilencedikek lettünk, ami egyfajta "becsület mentés" volt a csapat számára. Eric elismerően megveregette mindenki vállát, és megköszönte a hétvégi munkát, de én már szinte csak fél füllel hallottam. Igyekeztem az irodámba, aztán meg vissza a home-ba, hogy minél hamarabb összepakoljak. Ilyenkor kicsit sietett mindenki, össze kellett pakolni a teljes boxot, lebontani a motorhome-ot, és kezdeni mindent elölről, valahol máshol. Persze én is megköszöntem a munkát a szerelőimnek, és már mentem is pakolni. A gondolataim máris a következő versenyen jártak. Új verseny, tiszta lap, új kihívás. És tudtam, hogy ott fog állni majd Kimi a dobogón, ha nem is a következő versenyen. De a gondoltam már most büszkeséggel töltött el.

Írói közlemény :)

Sziasztok! :)
Mivel a legtöbben azt szerettétek volna, hogy a blognak induljon Facebook oldala, ezért létrehoztam az oldalt :P Lájkoljátok bátran. oldalt megtalálható a link (http://www.facebook.com/SophieTortenetei)
Jó szórakozást, mindenkinek! :)

U.I. Bármilyen ötletet elfogadok, hogy hogyan lehetne az oldalt színesebbé tenni, csak írjatok üzenetet :)