Írói közlemény :)

Sziasztok! :)
Mivel a legtöbben azt szerettétek volna, hogy a blognak induljon Facebook oldala, ezért létrehoztam az oldalt :P Lájkoljátok bátran. oldalt megtalálható a link (http://www.facebook.com/SophieTortenetei)
Jó szórakozást, mindenkinek! :)

U.I. Bármilyen ötletet elfogadok, hogy hogyan lehetne az oldalt színesebbé tenni, csak írjatok üzenetet :)

7. rész

Rossz előérzetem volt, és ez még az étvágyamat is elvette. Ebéd helyett végig az irodámban ültem, és a telemetria adatokat tanulmányoztam. Csak egy órával az időmérő kezdete előtt mentem le a boxba. Nem volt ott senki más, csak Kimi. Az egyik tároló tetején ült, és a boksz bejáratán beszűrődő napfényben fürdő autót figyelte csendben.

- Hát te? – kérdeztem és feltelepedtem mellé a tárolóra, amin ült.

- Nem nagyon van étvágyam, de Mark ragaszkodott hozzá, hogy egyek valamennyit. Aztán lejöttem ide, és felküldtem a srácokat ebédelni. Mondtam, hogy addig vigyázok én az autóra – magyarázta.

- Te is tudod, hogy Marknak igaza volt – mondtam neki – nem ülhetsz úgy autóba, hogy nem ettél semmit.

- Viszont te sem ebédeltél – nézett rám, és olyan érzésem volt, mintha kék szemeivel belém látna.

- Nincs étvágyam – vontam vállat.

- Ha nem tévedek, azért van rossz kedved, mert a szervó még nem az igazi – mosolyodott el halványan.

- Hát…igen – vontam vállat félszegen mosolyogva. Nem volt értelme hazudni neki.

- Szóval inkább beköltöztél az irodába, és a telemetriámmal voltál elfoglalva – mosolygott egyre szélesebben.

- Igen – feleltem már majdnem nevetve – muszáj valami megoldást találnunk rá.

- Fogunk is – bólintott határozottan – ez még csak az első három szabadedzés volt. Nem lehet tudni mi következik még. Hosszú még a szezon.

- Igazad van – gondolkodtam el – nem kellett volna hagynom, hogy ez ennyire lelombozzon. De neked sem.

- Én inkább kicsit…ideges vagyok – vallotta be

- Ideges? – mosolyodtam el. Mérhetetlenül aranyos volt, ahogy ezt kijelentette – minden rendben lesz, nyugodj meg.

- Tudom – bólintott – amint beülök az autóba, majd elszáll minden. Csak a feladat marad semmi más.

- Ez az én pilótám – ugrottam le a tárolóról – menj átöltözni.

- Igen is kapitány – ugrott le ő is és elvonult a szobája felé.

A szerelők kb. 10 perc múlva érkeztek meg és az arckifejezésükből ítélve úgy tűnt azt várták, hogy rossz kedvem lesz. Én viszont mosolyogtam. Fogalmam sem volt miért volt ilyen hatással rám ez a rövid beszélgetés Kimivel, de határozottabb, és nyugodtabb voltam, mint valaha. Viszont ezzel az érzéssel egyenlőre nem akartam foglalkozni, csak az időmérőre akartam koncentrálni. Bárhogy is sikerüljön. Negyed órával kezdés előtt Kimi lejött, és megállt mellettem.
- Nos a helyzet a következő - néztem rá - először közepes keveréken mész ki, aztán meglátjuk mire megyünk vele.
- Nem fűzöl túl sok reményt a mai naphoz, igaz? - kérdezte
- Nem igazán - csóváltam a fejem - hozzunk ki annyit belőle, amennyit lehet.
- Rendben van - bólintott. Nem tűnt túl elégedettnek, de kifejezetten idegesnek sem. Sóhajtottam, és figyeltem a srácokat, akik ott guggoltak az autó mellett, és a kerékmelegítő paplanokat ellenőrizték. Kimi beült az autóba, és félig lehúzta a sisakja plexijét.
Odamentem hozzá egy törlővel, és óvatosan megtöröltem a sisakot. Zavart, hogy nem látom a szemét, valahogy feszült voltam tőle, de úgy gondoltam, biztosan koncentrál. A Q1 indításakor Glock, Pic, Senna és Maldonado már a legelején kimentek, így gondoltam várok egy kicsit.
- A levegő hőmérséklete 21'C, a pályáé 28'C - mondtam Kiminek - jelen pillanatban aki kint van mindenki aki kint van közepes keveréket használ.
Kimi nem szólt egy szót sem, én meg vállat vontam. Mikor kiment, hiába futott újabb és újabb köröket, nem tudott sokat javítani. Egyre idegesebben járkáltam a boxban. Bejött, gumit cseréltünk, majd újból kiment. A 12. helyen állt, és amikor láttam, hogy a Q1-nek vége, mi pedig visszacsúszott a 17. helyre, azt hittem ott helyben elsírom magam. Az én hibám volt. Nem szóltam neki, hogy futnia kell még egy kört, aztán pedig már nem volt idő rá. Újfent nem nyugtatott meg a tudat, hogy Massa is leszerepelt.
- Kiestünk - jelentettem ki röviden. Kimi azonnal átöltözni, majd interjúzni ment.

Én is kimentem, mert úgy éreztem nem bírom tovább, hallani akartam mit mond.
- Azért lassítottam le, mert biztos voltam benne, hogy lesz időm még egy kör megkezdésére. Senki nem mondta azt rádión, hogy siessek, így pórul jártam. Nincs okom rá, hogy bárkit is hibáztassak, a mérnököm is olyan csalódott, mint én vagyok - magyarázta. Sóhajtottam és a papírjaimmal együtt az irodámba mentem, aztán pedig át Kimi szobájába. Úgy döntöttem ott várom meg. Bár nem igazán tudtam, mit mondjak neki. Hibásnak éreztem magam, és a tudta, hogy a 17. helyről fogunk rajtolni, nem javított a közérzetemen.
- Szia - köszönt meglepetten Kimi mikor belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ne haragudj - mondtam neki, és rápillantottam.
- Ugyan már - ült le mellém - nem a te hibád. Ez most sajnos így sikerült. Holna megteszünk mindent, amit csak lehet, aztán jön egy új verseny, egy új lehetőség.
- Kielemzek minden adatot még ma, hogy lássam min kéne még javítanunk. Persze a szervón kívül - húztam el a számat - csak nyugtalanít, hogy Grosjean harmadik lett. Persze jó, mert láthatjuk, hogy az autó gyors, de ő messze nem olyan jó pilóta mint te.
- Tehetséges srác - vont vállat a finn - én bizakodó vagyok. Ez egy egyszerű hiba volt. Mindenki hibázhat.
- Igazad lehet - bólintottam mosolyogva.
- Hahó - jött be Mark, és meglóbált előttem két nagyobb tábla csokit - most Kiminek is engedélyezem a csoki evést.
- Milyen kedves - nevettem és lecsaptam az egyik táblára - én nem bírnám édesség nélkül, nem tudom te hogy bírod Kims.
- Meg lehet szokni - vont vállat, de közben már javában evett.
- Látom jó ötlet volt - vigyorgott Mark.
- Ühüm - bólogattam teli szájjal - köszi Mark.
A csoki evés után már tényleg pozitívabban gondolkodtam, és már az autóban visszafelé a telemetria adatokon dolgoztam.

Díj :)

Köszönöm szépen Zombori Brigi-nek! :) Sok olyan ember van akit jelöltem, akiknek a blogját csak nem régen, vagy most olvastam, így nem biztos, hogy ismernek :D De attól még szuper blogok és megérdemlik a díjat :P

Szabályok:

Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!!

A jelölő mindegyik kérdésére válaszolnia kell!!

11 kérdést kell feltennie a jelöltnek!!

11 embert kell megjelölni és linkelni!!

Nincs visszaadás/visszaküldés!!

 

11. dolog rólam : 

1. Imádom a Forma 1-et.

2. Kimi Raikkönen a kedvencem.

3. Amikor nem volt a Forma 1-ben senkinek sem szurkoltam igazán.

4. Leggyakrabban Kimi a telefonom háttere.

5. 5 testvérem van.

6. Legnagyobb álmom, hogy versenymérnök lehessek.

7. Környezetvédelmet tanulok.

8. Már leérettségiztem.

9. Nagyon szeretek írni, de sok írásom a kukában végzi.

10. Fontos számomra az olvasóim visszajelzése.

11. A legmegfelelőbb szülinapi ajándék nekem a csoki, mert azzal tuti, hogy nem fogsz mellé :D

 Akiknek továbbadom a díjat:

Niki 

Pancs Miklósi

Szandi

Szandika 

Rina 

Basi87 

Helena

Monshe

 Rose

Katka 

Lonzita 

 

Zombori Brigi kérdései:

1. Ki a kedvenc szereplőd a történetedből? Miért? Kimi, mert ő a legjobb pilóta a Formula 1-ben.
2. Van-e a történetedben olyan szereplő aki nagyon hasonlít rád? Miben? Elisabeth, mert nekem is nagy álmom, hogy versenymérnök lehessek ^^
3. Hogy pattant ki a fejedből, hogy f1-es történetet fogsz írni? Sok másik történetet is olvastam, és szerettem volna én is írója lenni egynek.
4. A Forma1-en kívül szeretsz-e más sportot? A focit.
5. Szereted a kézilabdát? Ha igen, akkor ki a kedvenc játékosod? Nem igazán, de egy kedvencet mégis ki tudnék emelni: Marian Cozma.
6. Nézted az olimpiát? Melyik volt a kedvenc sportágad? Igen, és mindegy volt, csak magyarok legyenek benne :D
7. Voltál-e már valahol külföldön? Sajnos még nem.
8. Ha megváltoztathatnád a nevedet, akkor hogy hívnának? Zsófia
9. Szeretsz/ tudsz főzni? Csak apróságokat :D
10. Ha lesznek gyerekeid hogy fogják őket hívni? (1fiú, 1lány) Máté/ Petra
11. Ki az a családodban akire a legjobban felnézel? Apukámra, és mostohaanyukámra, mert ők mindent megtesznek azért, hogy nekünk a legjobb legyen. :)

 A kérdéseim:

1. Ki a kervenc szereplőd a saját történetedből?

2. Ki a kedvenced az én történetemből? ( ha olvastad)

3. Mi ihlette a történeted?

4. Melyik a kedvenc Forma 1-es pályád, és miért?

5. Kit tartasz példaképednek, és miért?

6. Milyen zenét hallgatsz?

7. Van e testvéred?

8. Melyik külföldi sztárral találkoznál szívesen?

9. Mióta írod a történeted?

10. Volt már olyan, hogy egy dal ihletett egy novellát, vagy egy új részt?

11. Mit változtatnál a Forma 1-ben, ha megtehetnéd?

 

Írói közlemény! :)

Sziasztok! :)
Kérek mindenkit (aki eddig még nem tette meg), hogy oldalt a közvélemény kutatáson szavazzon, hogy legyen e a blognak Facebook oldala. természetesen a másik két blogom friss bejegyzéseiről is értesülhetnétek ezen keresztül ha szeretnétek :) Ezen kívül bármilyen ötletet szívsene fogadok, hogy mi legyen még az oldalon, már ha lesz ;)
Előre is köszönöm mindenkinek!

6. rész

Másnapra jóval ideálisabb körülmények fogadtak minket. Ahogy feküdtem az ágyban és kifelé bámultam a függöny résein, azon kaptam magam, hogy azon gondolkodom, milyen lenne a legelső időmérőn a pole pozíciót megszerezni. Megráztam a fejem, én magam is tisztában voltam vele, hogy ez nem túl valószínű. Idővel biztosan, de ma még nem. Kimi is tudja ezt, de persze pozitívan állunk mindenhez, és nagy erőkkel dolgozunk a szervó fejlesztésén. Már most, ami elég szokatlan, de kétségkívül szükségünk van rá. De változatlanul meg volt az az érzésem, hogy amíg megoldjuk a problémát, a szervó még sok fejfájást fog okozni nekünk. Erre a gondolatra kipattantam az ágyból, és elvettem a gépemet az éjjeliszekrényről. Újra átnéztem az eddigi telemetria adatainkat, hátha találok valamit, ami pontosan rámutat, hogy mi az, amit még ki kell javítani. Sikerült teljesen belemerülnöm, és nem is néztem, mennyi az idő. Így még akkor is ott ültem az ágyamban, pizsamában, amikor Kimi megérkezett.

- Jó reggelt – köszönt mosolyogva a finn – hogy hogy te még ágyban vagy? Beteg vagy?

- Jaj nem, dehogy – válaszoltam – csak a szervón gondolkodom.

Kikapcsoltam a gépet, és elindultam készülődni. Kimi leült az egyik fotelba ami a szobában állt, egy kisebb üvegasztal mellett, és az ölébe kapta a laptopomat. Bementem a fürdőszobába, gyorsan lezuhanyoztam, magamra kaptam egy csapatpólót, meg egy arany színű rövidnadrágot, fogat mostam, feltűztem a hajamat és már készen is voltam. Kimi már nem ült a fotelban, amin nem nagyon lepődtem meg. Az erkélyen állt, és a várost figyelte. Viszont a szobát friss kávé illata lengte be.

- Te képes voltál kávét főzni? – nevettem és kisétáltam utána az erkélyre – ilyen sokáig készültem?

- Dehogy – mosolygott ő is – igazából kicsit kapkodnom kellett magam, hogy elkészüljek.

- Azért köszönöm – mosolyodtam el, és megálltam mellette. Pár percig mindketten némán figyeltük a várost, aztán Kimi javasolta, hogy induljunk.

- Gépemet elpakoltad? – néztem rá, mire határozottan bólintott. Felkaptam a táskámat az asztalról, és a kávésbögrémmel együtt követtem Kimit le a hallba. Leadtuk a recepción a szobáink kulcsait, és lementünk a parkolóházba. A pályára kiérve Kimi a szobájába ment, én pedig az irodámba, hogy összeszedjem a papírjaimat. Lent a boxban már folyt a munka Simon irányítása alatt.

- Jó reggelt Simon – köszöntem, aztán mosolyogva üdvözöltem a szerelőimet is.

- Neked is – mosolygott a mérnök – elég jók a körülmények.

- Igen csak a szervó nem éppen ideális – feleltem – bevallom, ez nyugtalanít.

- Meglátjuk milyen lesz ma – pillantott az autóra Simon – próbálkozunk, hátha találunk valamit.

Hamarosan érkezett Kimi, már felöltözve és beszállta az autóba.

- A levegő hőmérséklete 19°C, a pályáé 33°C. Az egyenesben enyhe szél van – vázoltam fel Kiminek az időjárási adatokat. – fuss 1-2 kört, nézzük meg milyen a szervó.

- Rendben – kaptam meg a rövid választ és a zöld zászló máris megnyitotta a harmadik szabadedzést. Az edzés alatt végig a szervó és a versenybeállítások módosításával voltunk elfoglalva, Kimi futotta mért köröket, aztán bejött a boxba, majd újra ki a pályára. A végül megszerzett 12. hely nyugtalanító volt. Messze nem voltam elégedett, és ezen nem segített, hogy a Ferrari sem volt éppen az igazi.

- Oké Kimi 12. hely – számoltam be az eredményünkről a pilótámnak a levezető körén. Nem szólt semmit, én pedig nekiálltam összegyűjteni a papírjaimat, és az irodámba vonultam átnézni a friss adatokat.