Első
2014.
- Fenébe! - káromkodtam el magam és becsaptam az irodám ajtaját. Mérhetetlenül mérges voltam. Szitkozódva pakoltam a cuccaimat az asztalon, hogy egyáltalán le tudjam tenni a papírhalmazt amit Alonso mérnöke a kezembe nyomott. Domenicali utasítása, hogy nézzem át Fernando telemetriáját. Mintha nem akörül az idióta körül ugrálna az összes majom a csapatban. Mi a francért kellett egyáltalán megfontolni, hogy visszaigazoljon ide?
- Hayley, itt vagy? - Kimi hangja sem volt éppen nyugodt, hiányzott belőle a szokásos unott él, ami akkor telepedett a hanghordozására ha hozzám beszélt.
- Nem - vetettem oda, az én hanglejtésemből viszont sütött a gúny.
- Most azt hiszed én tehetek róla, hogy ilyen a teljesítményünk? - förmedt rám. Utáltam ezt a jelenséget amit a Formula 1 világában Kimi Raikkönen-ként emlegettek. Idegesítő volt számomra az önbizalma, a tény hogy mindig azt gondolta, mindenek fölött áll. Most biztosan azt kérdezitek ki vagyok én, hogy ilyet mondjak egy világbajnok autóversenyzőről? Nos, Hayley Newey vagyok. Igen, az a Newey. Szóval adódik a kérdés, Adrian Newey lánya miért nem olyan pilóta mellett mérnök ahol szivesen dolgozik, hiszen bárkit megkaphat nemigaz? Nos ki kell ábrándítsalak, nem. Sajnos egyvalami beárnyékolja ezt az egész "csodás családi hírnév" sztorit. Szóval, szó ami szó, muszáj Kimivel dolgoznom. Nincs más választásom.
Felvontam a szemöldököm és hátat fordítottam neki. Hallottam megnyikordulni a kanapét, tudtam, hogy a pilóta levetette magát a bútordarabra.
- Akkor most nem nyögöd ki végre mi a franc bajod van? - dünnyögte. Dühösen fordultam felé.
- Itt ez a halom papír annak a majomnak a telemetriája és mindet át kell néznem - kaptam fel az egyik kezem ügyébe kerülő grafikont, gyorsan és módszeresen papírrepülőt hajtogattam belőle, majd Kimi felé hajítottam - és mindez a te hibád! Az az autó előbb lesz remek papírnehezék, mint ahogy futamot fog nyerni, és rohadtul nem hiányzott ez a hírnevemnek! De te csak hajtottad, hogy ,, de de remek lesz nekünk a Ferrarinál" Hát tessék Raikkönen!
Kimi nem szólt, csak összehúzott szemöldökkel bámulta a plafont. Tehetetlen dühömben felkaptam egy másik telemetria grafikont, és rámeredtem a számokra. Az agyam automatikusan járni kezdett, feldolgozni a látottakat, noha egy része éppen azt tervezt hogyan lökdössem ki a finnt az ajtón. Kimi azonban csak feküdt ott, hanyatt a kanapén, a lába lelógott a karfán túlra, és egyetlen szót sem szólt. Legyintettem, és felkaptam a telefonom. Ahogy feloldottam a billentyűzárat és megjelent előttem a háttérképem, egyszerre tele lett a szívem mindazzal a szeretettel amiért elviseltem ezt a bolondokházát.
- Neea Breeze Newey- sóhajtottam fel.
