- Szia
Simon, mondd csak - vettem fel a telefont. Kedd délután volt, és mivel Kimi egy
nappal hamarabb érkezett, úgy döntöttünk kimegyünk a pályára.
- Van egy
kis gond - jelentette Simon a telefonba.
- Utálom ezt
a mondatot - sóhajtottam - na ki vele.
- Sérülten
érkeztek az első szárnyak - mondta gyorsan.
- Mindegyik?
- vontam föl a szemöldökömet dühösen.
- Kettő -
felelte a mérnök
- A
háromból? Ez igazán jó arány - morogtam - mi a jó eget csinál a DHL?
- Nem tudom
- sóhajtott Simon.
- Ez minden?
Nem fog meglepetés érni ha kiértem? Mert Kimivek éppen a pálya felé tartunk -
magyaráztam
- Nem, ezen
kívül minden rendben - válaszolta Simon.
- Nyugi
Simon, megoldjuk. Bár mi tagadás ideges lettem... - nevettem el magam.
- Sejtettem,
hogy az leszel, én is az vagyok - nevetett ő is.
- Negyed óra
és ott vagyunk - zártam le a beszélgetést - szia Simon.
- Szia -
tette le a telefont.
- Kitalálom
- nézett rám Kimi - sérült alkatrész?
- Első
szárny - tettem hozzá - és nem is egy, hanem mindjárt kettő.
- Akkor te
menj előbb a boxba, én meg átmegyek a home-hoz és ott találkozunk - ajánlotta
- Rendben
van - bólintottam.
A boxba
beérve szembe találtam magam Eric-cel aki éppen a DHL egyik emberével szemlélte
a sérülten érkezett szárnyainkat. Sóhajtottam, és odaléptem melléjük.
- Jó napot -
köszöntem a tőlem telhető legnagyobb udvariassággal a DHL-es pasinak -
Elisabeth Reynolds vagyok, Kimi Raikkönen versenymérnöke.
- Steven
Richardson - fogott kezet velem. Gondterheltnek tűnt, valószínűleg az ő élete
sem lehetett egyszerű egy ilyen munkakörben - először is engedje meg, hogy
elnézést kérjek a hibáért. Másodszor, természetesen biztosítjuk az új
alkatrészek 24 órán belüli szállítását.
- Köszönöm,
annak nagy hasznát vennénk - bólintottam - bizonyára megérti, hogy mindenképpen
ide kell érnie azoknak az alkatrészeknek.
- Ide is
fognak - felelte határozottan - Mr. Boullier már meg is beszélte a gyárral a
szükséges alkatrészek utánküldését, amihez mi külön gépet biztosítunk.
- Remek -
bólintottam - akkor én megyek, és megkeresem a pilótámat, hogy elmondjam neki a
híreket.
Azzal a
lendülettel ott is hagytam őket. Nem volt szimpatikus a férfi, mindenáron
borzasztó előzékeny és kedves akart lenni. Átmentem a paddockba, ahol még nagy
erőbedobással folytak a munkálatok, és ahogy számítottam rá, Kimi már ott várt.
- Na,
rendben van minden? - kérdezte kicsit óvatosan.
- Igen -
válaszoltam mosolyogva - a DHL-es pasi nagy szerencséjére Eric már elsimította
az ügyet. Persze nagyon kedves és készséges volt az úriember.
- Ilyenkor
már mindenki rendes - vont vállat.
- Hát velem
nem járt a legjobban - nevettem el magam.
- Azt el
tudom képzelni - nevette el magát.
- Az a
lényeg, hogy kiszállítják a pótalkatrészeket - jegyeztem meg
- Igaz -
bólintott - na és most mit csinálunk a tengernyi szabadidőnkkel?
- Beszélj
csak a magad nevében - nevettem fel - nekem még van egy pár oldalnyi
szimulátoros telemetriám, ami csak rám vár. Fogalmad sincs mennyire egyedi a
vezetési stílusod.
- Fogalmad
sincs hányan mondták már - nevetett.
- Ja és
egyébként Mark nem mára mondta, hogy futni fogtok a pályán? - néztem rá
- Hoppá -
pillantott az órájára - még jó, hogy az edzőcuccom a kocsiban van. Köszi Ellie.
- Nagyon
szívesen – mosolyodtam el – de a kocsi kulcsod add ide. Ott megvárlak.
- Nem
mondod, hogy magaddal hordod az össze telemetria adatot? – nézett rám, de a
kulcsot előbányászta a zsebéből, és a kezembe adta.
- Csak
azokat, amik még nincsenek kiértékelve. Sosem tudhatom, mikor lesz egy kis
szabadidőm rá – nevettem fel.
- Mérnökök –
forgatta meg a szemét nevetve – elkísérlek. Kell a cuccom.
- Igaz –
nevettem. Átsétáltunk a parkolóba, Kimi kivette a cuccát a csomagtartóból, én
pedig elhelyezkedtem az anyósülésen, és körbepakoltam magam papírokkal. Még
nagyobb nyugalom volt ott, mintha a hotelszobámban üldögéltem volna. Semmi perc alatt lettem készen az
elemzésekkel, és végiggondoltam mit is kell csinálnunk majd a szabadedzésen.
* * *
- Levegő
29°C, pálya 35°C – mondtam a rádióba 3 nappal később az első szabadedzésen.
- Délután
úgy néz ki esni fog – érkezett meg mellém Simon.
- Akkor
kicsit megpróbálunk sietni most – válaszoltam – de nem akarok semmit sem
elsietni, úgyhogy kérlek Simon próbáld megtudni mennyi eső lesz.
- Rendben
van – bólintott a mérnök. Szerettem Simon munkamorálját, mindegy mit kértem
tőle, megtette.
- Hallottad,
hogy az RB8-ban az ülés alatt van az italos palack? – kérdeztem Simont,
miközben kisétáltunk a pitwall-ra. Kimi közben kiment installációs körre.
- Igen
hallottam hírét – bólogatott nevetve – nem hiszem, hogy jó ötlet ilyen
információkat kiadniuk.
- Nekünk jó –
vontam vállat – bár nem hinném, hogy a másik 20 csapat átépítené a fél autót,
azért mert az RB8-nak máshol van a súlypontja.
- Ki tudja
mit művel a HRT a boxutca másik végén – nevetett fel, és elfoglalta a helyét.
Én feltettem a fülesemet. Installációs kör után, Kimi vissza jött, állítgatni
kezdtük az autót, majd mér körre ment, 1:39.128.
- Két tized
Button-ra - gondolkodtam hangosan –
három Perezre.
- Eddig ez
jól néz ki – mondta Simon
- De A Mc
Laren is találni fog néhány tizedet – tettem hozzá.
- Mi történt
a váltóval? – kérdezte Eric két-hérom székkel arrébb Grosjean mérnökét. A monitorra pillantottam, Romain
csigatempóban igyekezett visszafelé.
- Hetesben
ragadt – jött a rövid válasz. Aztán a kerék elengedte az autót. Megcsóváltam a
fejem. Hát ez sem Grosjean napja.
- Schumacher
1:39.038 – jelentette ki Simon.
- 45 ezredet
kaptunk – tettem hozzá a különbséget, aztán bementem a boxba, ahová Kimi
időközben visszaérkezett. Megcsináltunk néhány beállítást, majd újra mért körök,
aztán megint állítgattunk. nagyjából minden szabadedzésnek ugyan ez volt a
menetrendje, a különbség abban állt, hogy minden egyes pályára máshogyan
kellett megtalálni a kompromisszumot az autó beállításai között. De hát ez a
versenymérnökök feladata. Most nem csak Kimiben, de bennem, és a szerelőkben is
a bizonyítási vágy munkált, hogy az előző, nem túl jól sikerült időmérő után
tudunk mi jobbat is. Ez jelentősen lendített a munkánkon, mindenkinek plusz
motivációt jelentett. A végül megszerzett 7. helyünk biztató volt, lehetett
volna persze jobb is, de mindenképpen jó előjelnek számított. Ausztrália után,
ezúttal még bizakodóbban vártam a délutánt, a pálya fölött gyülekező esőfelhők
ellenére is.
