9. rész Új verseny, tiszta lap

- Szia Simon, mondd csak - vettem fel a telefont. Kedd délután volt, és mivel Kimi egy nappal hamarabb érkezett, úgy döntöttünk kimegyünk a pályára.

- Van egy kis gond - jelentette Simon a telefonba.

- Utálom ezt a mondatot - sóhajtottam - na ki vele.

- Sérülten érkeztek az első szárnyak - mondta gyorsan.

- Mindegyik? - vontam föl a szemöldökömet dühösen.

- Kettő - felelte a mérnök

- A háromból? Ez igazán jó arány - morogtam - mi a jó eget csinál a DHL?

- Nem tudom - sóhajtott Simon.

- Ez minden? Nem fog meglepetés érni ha kiértem? Mert Kimivek éppen a pálya felé tartunk - magyaráztam

- Nem, ezen kívül minden rendben - válaszolta Simon.

- Nyugi Simon, megoldjuk. Bár mi tagadás ideges lettem... - nevettem el magam.

- Sejtettem, hogy az leszel, én is az vagyok - nevetett ő is.

- Negyed óra és ott vagyunk - zártam le a beszélgetést - szia Simon.

- Szia - tette le a telefont.

- Kitalálom - nézett rám Kimi - sérült alkatrész?

- Első szárny - tettem hozzá - és nem is egy, hanem mindjárt kettő.

- Akkor te menj előbb a boxba, én meg átmegyek a home-hoz és ott találkozunk - ajánlotta

- Rendben van - bólintottam.

A boxba beérve szembe találtam magam Eric-cel aki éppen a DHL egyik emberével szemlélte a sérülten érkezett szárnyainkat. Sóhajtottam, és odaléptem melléjük.

- Jó napot - köszöntem a tőlem telhető legnagyobb udvariassággal a DHL-es pasinak - Elisabeth Reynolds vagyok, Kimi Raikkönen versenymérnöke.

- Steven Richardson - fogott kezet velem. Gondterheltnek tűnt, valószínűleg az ő élete sem lehetett egyszerű egy ilyen munkakörben - először is engedje meg, hogy elnézést kérjek a hibáért. Másodszor, természetesen biztosítjuk az új alkatrészek 24 órán belüli szállítását.

- Köszönöm, annak nagy hasznát vennénk - bólintottam - bizonyára megérti, hogy mindenképpen ide kell érnie azoknak az alkatrészeknek.

- Ide is fognak - felelte határozottan - Mr. Boullier már meg is beszélte a gyárral a szükséges alkatrészek utánküldését, amihez mi külön gépet biztosítunk.

- Remek - bólintottam - akkor én megyek, és megkeresem a pilótámat, hogy elmondjam neki a híreket.

Azzal a lendülettel ott is hagytam őket. Nem volt szimpatikus a férfi, mindenáron borzasztó előzékeny és kedves akart lenni. Átmentem a paddockba, ahol még nagy erőbedobással folytak a munkálatok, és ahogy számítottam rá, Kimi már ott várt.

- Na, rendben van minden? - kérdezte kicsit óvatosan.

- Igen - válaszoltam mosolyogva - a DHL-es pasi nagy szerencséjére Eric már elsimította az ügyet. Persze nagyon kedves és készséges volt az úriember.

- Ilyenkor már mindenki rendes - vont vállat.

- Hát velem nem járt a legjobban - nevettem el magam.

- Azt el tudom képzelni - nevette el magát.

- Az a lényeg, hogy kiszállítják a pótalkatrészeket - jegyeztem meg

- Igaz - bólintott - na és most mit csinálunk a tengernyi szabadidőnkkel?

- Beszélj csak a magad nevében - nevettem fel - nekem még van egy pár oldalnyi szimulátoros telemetriám, ami csak rám vár. Fogalmad sincs mennyire egyedi a vezetési stílusod.

- Fogalmad sincs hányan mondták már - nevetett.

- Ja és egyébként Mark nem mára mondta, hogy futni fogtok a pályán? - néztem rá

- Hoppá - pillantott az órájára - még jó, hogy az edzőcuccom a kocsiban van. Köszi Ellie.

- Nagyon szívesen – mosolyodtam el – de a kocsi kulcsod add ide. Ott megvárlak.

- Nem mondod, hogy magaddal hordod az össze telemetria adatot? – nézett rám, de a kulcsot előbányászta a zsebéből, és a kezembe adta.

- Csak azokat, amik még nincsenek kiértékelve. Sosem tudhatom, mikor lesz egy kis szabadidőm rá – nevettem fel.

- Mérnökök – forgatta meg a szemét nevetve – elkísérlek. Kell a cuccom.

- Igaz – nevettem. Átsétáltunk a parkolóba, Kimi kivette a cuccát a csomagtartóból, én pedig elhelyezkedtem az anyósülésen, és körbepakoltam magam papírokkal. Még nagyobb nyugalom volt ott, mintha a hotelszobámban üldögéltem volna.  Semmi perc alatt lettem készen az elemzésekkel, és végiggondoltam mit is kell csinálnunk majd a szabadedzésen.

                                                                                      *  *  *

- Levegő 29°C, pálya 35°C – mondtam a rádióba 3 nappal később az első szabadedzésen.

- Délután úgy néz ki esni fog – érkezett meg mellém Simon.

- Akkor kicsit megpróbálunk sietni most – válaszoltam – de nem akarok semmit sem elsietni, úgyhogy kérlek Simon próbáld megtudni mennyi eső lesz.

- Rendben van – bólintott a mérnök. Szerettem Simon munkamorálját, mindegy mit kértem tőle, megtette.

- Hallottad, hogy az RB8-ban az ülés alatt van az italos palack? – kérdeztem Simont, miközben kisétáltunk a pitwall-ra. Kimi közben kiment installációs körre.

- Igen hallottam hírét – bólogatott nevetve – nem hiszem, hogy jó ötlet ilyen információkat kiadniuk.

- Nekünk jó – vontam vállat – bár nem hinném, hogy a másik 20 csapat átépítené a fél autót, azért mert az RB8-nak máshol van a súlypontja.

- Ki tudja mit művel a HRT a boxutca másik végén – nevetett fel, és elfoglalta a helyét. Én feltettem a fülesemet. Installációs kör után, Kimi vissza jött, állítgatni kezdtük az autót, majd mér körre ment, 1:39.128.

- Két tized Button-ra  - gondolkodtam hangosan – három Perezre.

- Eddig ez jól néz ki – mondta Simon

- De A Mc Laren is találni fog néhány tizedet – tettem hozzá.

- Mi történt a váltóval? – kérdezte Eric két-hérom székkel arrébb Grosjean mérnökét.  A monitorra pillantottam, Romain csigatempóban igyekezett visszafelé.

- Hetesben ragadt – jött a rövid válasz. Aztán a kerék elengedte az autót. Megcsóváltam a fejem. Hát ez sem Grosjean napja.

- Schumacher 1:39.038 – jelentette ki Simon.

- 45 ezredet kaptunk – tettem hozzá a különbséget, aztán bementem a boxba, ahová Kimi időközben visszaérkezett. Megcsináltunk néhány beállítást, majd újra mért körök, aztán megint állítgattunk. nagyjából minden szabadedzésnek ugyan ez volt a menetrendje, a különbség abban állt, hogy minden egyes pályára máshogyan kellett megtalálni a kompromisszumot az autó beállításai között. De hát ez a versenymérnökök feladata. Most nem csak Kimiben, de bennem, és a szerelőkben is a bizonyítási vágy munkált, hogy az előző, nem túl jól sikerült időmérő után tudunk mi jobbat is. Ez jelentősen lendített a munkánkon, mindenkinek plusz motivációt jelentett. A végül megszerzett 7. helyünk biztató volt, lehetett volna persze jobb is, de mindenképpen jó előjelnek számított. Ausztrália után, ezúttal még bizakodóbban vártam a délutánt, a pálya fölött gyülekező esőfelhők ellenére is.