- A hátsó
gumik mintha nem tudnának eléggé felmelegedni, és a szervó is kicsit...nem is
tudom...
- Van már
egy készülő újabb ötletünk - válaszoltam - de még messze nincs készen. Egyelőre
annyit tehetünk, hogy minél pontosabban megpróbáljuk belőni, hogy min is kéne
változtatnunk.
- Rendben
van - bólintott aztán témát váltott - jössz ebédelni?
- Ha nem
megyek viszel - nevettem el magam - úgyhogy jobbnak látom ha önszántamból megyek.
- Ez a
beszéd - felelte nevetve - csak még előbb átöltözöm.
- Rendben,
én meg átviszem a laptopomat az irodámba - ott találkozunk.
- Oké -
indult el az öltöző irányába, én pedig elindultam a paddock felé.
- Ellie! -
hallottam a nevemet a hátam mögül. Hátrafordultam, és egy mosolygós Sebastian
Vettel-lel találtam magam szemben. Mögötte néhány lépéssel Britta és Heikki
sétált.
- Mi a
helyzet? - álltam meg, hogy utolérjen. Sebastiant már korábbról ismertem,
remekül el tudtunk beszélgetni, és most, hogy Kimi mérnöke lettem, még többet
találkoztunk.
- Minden a
legnagyobb rendben - felelte vidáman.
- Jobban
kijövök vele mint a korábbi pilótáimmal - ráztam meg értetlenkedve a fejem, de
közben nevettem.
- Pedig te
mindenkivel jól kijöttél, nem? - kérdezte mosolyogva
- Seb ha te
így tudod akkor így is volt - nevettem fel. Seb tipikusan az az '' egy lány
legjobb fiú barátja '' karakter volt, legalábbis nekem. Még akkor is, ha ez egy
kicsit gyerekesen hangzik.
- Szóval te
és Kims...? - kezdte, de amint meglátta, hogy nézek rá, inkább nem fejezte be a
mondatot.
- Te hogy
vontál le ilyen következtetést? - nevettem fel - csak azt mondtam, hogy
könnyebb vele együtt dolgozni, főleg ahhoz képest, amiket hallottam róla.
- Soha ne
higgy el semmit a sajtónak Kimivel kapcsolatban - felelte bölcsen
- Hű, de
bölcs itt valaki - mosolyogtam. Közben megérkeztünk a Red Bull home-ja elé.
- Szia Ellie
- mosolygott a szőke német - majd találkozunk.
- Sziasztok
- integettem Heikki-nek és Brittának is,
és folytattam az utamat a paddock-ban.
- Azt hittem
már elraboltak - jegyezte meg Kimi nevetve mikor leültem mellé és Mark mellé az
étteremben.
- Nem, csak
összefutottam Sebastian-nal - válaszoltam, és körbepillantottam Simont keresve.
- Simon még
a boxban van? - kérdeztem a két sráctól.
- Igen,
James, Paul és Allan is lent van - válaszolta Mark.
- Nekem is
lent kellene lennem? - vontam fel a szemöldökömet.
- Nem hiszem
- vont vállat Kimi - biztosan szóltak volna.
De nem
tudtam nem észrevenni a jelentőségteljes pillantást, amit Markkal váltottak.
Vállat vontam. Nem akartam tudni min törik a fejüket. A végén majd úgy is
kiderül.
- Egyenlőre
száraz a pálya, de komolyabb eső várható – jelentettem ki Kiminek a rádióba,
néhány órával később a második szabadedzésen – menjünk ki installációs körre.
- Rendben
van – felelte és amint a szerelők hátrébb léptek, már ki is hajtott a boxból.
Eközben fél szemmel már a meglévő időeredményeket figyeltem. Glock, Pic és
Karthikeyan után Kimi is megfutotta az első mért körét, és az 5. helyre ugrott.
- A Ferrari
összehasonlít – jelent meg mellettem Simon és elmélyült a telemetria adatokban.
Szemügyre vettem a két Ferrari autót. Alonso első vezetőszárnya más volt, mint
a Massá-é.
- Referencia
adatokat gyűjtenek – jegyeztem meg – erre én is kíváncsi lennék.
- Kimit
mikor hozod be? – kérdezte. Felvontam a szemöldökömet, mert Simon általában
tudni szokta milyen taktika szerint alakítjuk az edzést, de most mintha kicsit
máshol járt volna.
- Egyelőre
megpróbáljuk a legtöbb kört megtenni az eső előtt. Nem a mért körökre megyünk,
adatokat gyűjtünk – magyaráztam. Sebastiannak nem volt még mért köre, ezen meg
is lepődtem, mivel esőt vártunk. Ilyenkor mindenki próbálta a száraz pályás
körülményeket kihasználni.
- Úgy tűnik,
működik az új első szárny Alonso autóján – Simon megjegyzése térített magamhoz.
- Majd
meglátjuk éles körülmények között – válaszoltam. A várt eső végül nem érkezett
meg, így több beállítással végeztünk, mint amire számítottam. Elégedett voltam,
de azért úgy döntöttem, hogy az egész estét a telemetriázással töltöm. Be is
vonultam az irodámba, és bár arra számítottam, hogy Kimi úgy is megkér majd,
hogy menjek vele vissza a hotelba, a pilóta mégsem jelent meg az edés után egy
fél órával ahogyan szokott.Estefelé járt már az idő amikor bekopogott az ajtón,
alkonyodott a maláj pálya fölött.
- Kimi, még
nem néztem át az összes telemetriádat - morogtam, de közben hagytam, hogy a
finn bekötött szemmel húzzon magával, keresztül a kihalt paddock-on.
- Lazíts már
egy kicsit Elisabeth - nevetett. Úgy tippeltem, a home felé tartunk.
- Könnyű azt
mondani - morcoskodtam, de közben megálltunk, kinyílt egy ajtó, és beléptünk
egy épületbe. Minden idegszálammal arra koncentrált, hogy bemérjem hol is
lehetek. Néma csend volt, de szüntelen ott vibrált a levegőben a visszafojtott
lélegzetek energiája. Azt vettem észre, hogy én is visszatartom a levegőt, és
várom, hogy Kimi levegye rólam a sálját, vagy tudom is én mi volt az, amit rám
kötött.
- Na,
levehetem? - kérdezte Kims. Közvetlenül a hátam mögött állt, halkan beszélt,
hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Hát nem is
fogok itt így állni holnapig - nevettem el magam. Magam körül visszafojtott
nevetést véltem hallani. Kimi közben kikötötte a szememet takaró kendőt. Pár
pillanatig hunyorogva pislogtam a sok ismerős arcra.
- Boldog
szülinapot Ellie - Kimi szólalt meg a hátam mögött félhangosan. A szememmel
megkerestem Sebastiant, tudtam, hogy az ő ötlete volt, hogy ne egyszerre
kiabálja mindenki, mint valami filmben, mert azt ki nem állhatom. Helyette
kézről kézre adtak a gratulálók, levegőt venni nem volt időm, nem hogy
megköszönni a srácoknak.
-
Én...komolyan, el is felejtettem - mondtam nevetve Kiminek amikor
visszaszerzett a gratulálóktól, hogy ő maga köszöntsön fel.
- De mi itt
vagyunk, és emlékeztetünk - tette hozzá Seb, ahogy mellénk lépett Simon-nal.
- Köszönöm
srácok - öleltem át mind hármójukat. A szülinapi buli zökkenőmentesen ment át
hihetetlen piálásba. Bár nem is tudom pontosan mire is számítottam. Miután
Eric, Paul, James és Allan leléptek, előkerültek a vodkásüvegek, és ahol Kimi
van és vodka, ott nagy baj lesz. Ezúttal azonban Herr Vettelt sem kellett
félteni, és Mr. Rennie-ről is kiderült, hogy szeret jól szórakozni. A vége az
lett, hogy Mark, Heikki és én vittük vissza a hotelba Kimit, Sebastiant és
Simont.
- Komolyan
mondom Räikkönen – mordultam fel és eltoltam a félig alvó Kimit a vállamról –
ezt egészen biztos nem fogod még egyszer megcsinálni.
- Bocs
Ellie, hogy ez lett belőle – fordult hára Heikki az anyósülésről.
- Nehogy már
még te kérj bocsánatot – hajoltam előre, és rátettem a kezem a vállára – ennek
a három idiótának nem kellett volna ennyit innia. De legalább holnap megfizetik
az árát.
- Az biztos.
De ha Seb nyavalyogni mer, kitekerem a nyakát – nevetett fel.
- Mark? –
pillantottam a másik edzőre.
- Te előbb
tekered ki Kimi nyakát, mint hogy én lehetőséget kapnék rá - nevette el magát ő is.
- Abban
biztos lehetsz – bólogattam határozottan.
Másnap
reggel én voltam az, aki átment Kimihez. Azért gondoltam aranyos leszek, és
vittem neki fájdalomcsillapítót, meg beszéltem Andy-vel, hogy fogja kicsit
lightos-ra a sajtót, mert már előre tudom, hogy Kiminek nehéz napja lesz. Így
mikor felébredt, én már a szobájában voltam, mindent elintéztem. Az ablaknál
álltam, neki háttal.
- Ellie? –
ült fel Kimi az ágyban a hátam mögött.
- Hmm? –
fordultam meg és rápillantottam. Nagyon nyúzott volt, majdnem megsajnáltam.
- Szörnyű
voltam, igaz? – kérdezte.
- Hát... –
tűnődtem el – eléggé. Én Heikki és Mark hozott vissza téged, Simont és
Sebastiant.
- Simont is?
– nevetett fel, de aztán eldőlt az ágyon.
- Igen –
bólintottam – ő lesz a következő, akit ébresztek. Van ott aszpirin és víz
neked. 5 perc és jövök, addig picit szedd össze magad jó? Tegnap szerencsétekre
Eric, és a többi „főnök” tegnap korán lementek, így senki sem tudja milyen
állapotban voltatok, rajtunk kívül. Még Christian Horner sem. És nagyon nem
lenne jó, ha kiderülne.
- Igen –
sóhajtott – Sebet felébreszti Heikki? Nehogy bajba kerüljön.
- Igen,
elvileg ő majd felébreszti – válaszoltam
- Rendben.
Na menj, ébreszd föl, Simont is – mosolygott – és Ellie?
- Igen? –
fordultam vissza az ajtóból.
- Köszi,
hogy ilyen állapotban is…hmm…tolerálsz – tette hozzá
- Ha kihúzod
a gyufát, még megváltozhat – nevettem el magam és átsétáltam Simon szobájába.
- Gyerünk
Rennie, ki az ágyból – húztam ki a függönyöket – aki tegnap este legény volt,
és belevitte a pilótámat is (oké, ez egy kicsit túlzás volt, azért Kimit sem kellett
félteni) az most is legyen nagyszájú. Eric, Paul, Alan és James sem tud
semmiről, mert hamar leléptek este, szóval ébredj Simon, mert én nem viszem el
a balhét helyettetek.
- Igaz,
igaz… ne haragudj – ült fel és sóhajtott
- Hoztam
neked aszpirint - tettem le egy levéllel az
éjjeliszekrényre, aztán hoztam neki vizet hozzá.
- Egy angyal
vagy Ellie d- mosolygott.
- Ugyan -
legyintettem - igyál sok vizet, és szépen kérlek próbáld palástolni a
másnaposságodat. Eric megöl, ha megtudja.
- Rendben
van - bólintott komolyan és egyszerre két aszpirint vett be.
- Na megyek
ellenőrzöm azt az idióta finn-t a túloldalt - nevettem és visszasétáltam
Kimihez. Már fel volt öltözve, az egyik fotelban ülve döntötte magába a mentes
vizet. Az egész szobát belengte a tusfürdője illata.
- Na, hogy
érzed magad? - kérdeztem, és leültem a fotele karfájára.
-
Hát...voltam már jobban is - nevetett - Ellie...tényleg ne haragudj.
Elrontottuk a szülinapodat. Az kellett volna hogy számítson, hogy te hogy érzed
magad.
- Nem
haragszom, ne aggódj - mosolyogtam, és hagytam, hogy magához öleljen.
Valószínűleg bántotta a lelkiismerete, és most kicsit megkönnyebbült.
- Ja, hívott
Heikki - mosolygott - a telefonod az éjjeliszekrényemen maradt. Azt üzeni, hogy
menj át és rúgdosd ki Sebet az ágyból.
- Mi? Még
nem kelt fel? - álltam föl, és már kint is voltam az ajtón.
- Sebastian
Vettel! - léptem be a szobába és azonnal ki is húztam a függönyöket - nehogy
azt hidd, hogy tartom majd a hátam Christian Hornernél ha kiderül, hogy mi
történt tegnap, szóval ki az ágyból és irány zuhanyozni!
- Jól van, jól van - durcizott be mint egy
ötéves és elvonult zuhanyozni.
- Én meg sem
próbáltam - vont vállat nevetve Heikki - meghagytam neked ezt az örömöt.
-
Leköteleztél - vigyorogtam - Kimivel egyszderűbb volt. Igaz folyamatosan
bocsánatot kér...
- Seb
kezdheti Brittával - mosolygott - tegnap este találkoztunk vele. Britta csak
aggódott és átjött.
- Nagyon
bunkó volt vele? - húztam el a számat
- Hát eléggé
- bólintott - bár nem tudom emlékszik e rá.
- Többet nem
rendezhettek nekem szülinapi bulit - sóhajtottam
- Vagy őket
nem hívjuk meg - nevetett.
- Lehet –
nevettem én is –na visszamegyek Kimihez.
- Rendben –
bólintott – sok szerencsét mára.
- Nektek is
– mosolyogtam és kisétáltam az ajtón. Visszamentem a szobámba, összeszedtem a
papírjaimat meg a gépemet, és átmentem Kimihez. Indulásra késznek tűnt.
- Mehetünk
bajnok? – pillantottam rá.
- Seb
rendben van? – kérdezte, de közben már az ajtó felé indult. Útközben felvette a
táskámat a földről és a vállára tette. Még jó, hogy egyszerű sporttáskám van.
- Igen,
rendben lesz, ha bocsánatot kér Brittától is – feleltem mosolyogva
- Nem
kellett volna őt is belekevernem – ingatta a fejét Kims.
- Most már
mindegy – vontam vállat – próbáljunk a feladatra koncentrálni.
Bólintott.
Ezután már nem sok szó esett közöttünk a buliról. Simon úgy tűnt egy fokkal jobban viseli a
helyzetet, mint Kimi, aki fejfájásra panaszkodott az egész edzés alatt, igaz
csak suttogva, 1-2 titkos pillanatban, és csak nekem, mert Mark-nak nem akarta
mondani.
Az edzés
után követtem Kimit az öltözőjébe.
- Pihenj le
egy kicsit – javasoltam neki. Most már sajnáltam, azért nem lehetett kellemes
így vezetni.
- rendben –
bólintott. Most először éreztem azt vele kapcsolatban, hogy azt akarom, jól
legyen. Biztonságban akarom tudni. Furcsa volt. Talán kicsit ijesztő. Nem
tudtam hova tenni. Úgy döntöttem, ez csak azért van, mert ő a pilótám.
Természetes, hogy féltem. Hát persze. Kimi elment pihenni, én pedig vissza az
irodámba.
- Szia Ellie
– nyitott be Simon - zavarlak?
- nem Simon,
gyere csak – mosolyogtam és letettem a tollamat az előttem heverő papírkupac
tetejére.
- Csak
elnézést akartam kérni a tegnapiért – ült le velem szemben – nem tudom igazából
milyen állapotban voltam, de az biztos, hogy elrontottam a szülinapodat. Én is,
Kimi is, és Sebastian Vettel is.
- Ne aggódj
Simon – mosolyogtam. Addigra már teljesen kihevertem a dolgot, és azon
munkálkodtam, hogy egyik srác se haljon bele a lelkiismeret furdalásba, ami
valljuk be, nem volt egyszerű – már megbeszéltem a dolgot Kimivel és Sebbel is,
és szeretném, ha te sem éreznéd magad rosszul emiatt. Nem haragszom egyikőtökre
sem. Rátok fért egy kis kikapcsolódás. Mindösszesen csak egy csöppet rosszul
sikerült az időzítés. Ennyi az egész.
- Köszi
Elisabeth – ölelt meg – nincs…ötleted, hogy mit kéne tennem ezzel a rettenetes
fejfájással?
- Heikki azt
mondta, hogy itassak veletek sok folyadékot. Az se árt, ha eszel valamit. ÉS
pihenj le, Kiminek is ezt javasoltam.
- Azt hiszem
megfogadom – bólintott és már kint is volt az ajtón. Kb. 20 perccel később Kimi
kopogott be.
- Gyere
bajnok – mosolyogtam rá – jobban vagy már?
- valamivel
– felelte és belépett az ajtón. Őt követte Simon, és Sebastian is. Volt náluk
egy kisebb torta.
- Atya ég
srácok – nevettem fel – Sebastian te meg hogy sétáltál be ide?
- Hathatós
segítséggel – felelte nevetve, aztán elterült a kanapémon.
- Mi az,
csak nem másnapos vagy? – nevettem fel
- Én ugyan
nem – felelte mosolyogva
- A lényeg
az – ült le ez egyik fotelba Kimi – hogy tartunk neked most egy mini szülinapi
bulit, mert a tegnapi egy kicsit…kiesett.
- Már akinek
– vigyorogtam – én nagyon is tisztán emlékszem mindenre.
Erre már
egyikőjük sem szólt semmit. Csak tudnám mire ez a nagy lelkiismeret-furdalás…
- Jaj srácok
– öleltem át mind hármójukat – köszönöm. Most már igazság szerint sokkal inkább
sajnállak titeket, mint amennyire dühös voltam. De az biztos, hogy ti ebben a
formában nem merjetek nekem még egyszer szülinapi bulit rendezni nekem.
Mindhárman
felnevettek, tudtuk, hogy ez úgy sem teljesül.