10. rész Hangover

- A hátsó gumik mintha nem tudnának eléggé felmelegedni, és a szervó is kicsit...nem is tudom...

- Van már egy készülő újabb ötletünk - válaszoltam - de még messze nincs készen. Egyelőre annyit tehetünk, hogy minél pontosabban megpróbáljuk belőni, hogy min is kéne változtatnunk.

- Rendben van - bólintott aztán témát váltott - jössz ebédelni?

- Ha nem megyek viszel - nevettem el magam - úgyhogy jobbnak látom ha önszántamból megyek.

- Ez a beszéd - felelte nevetve - csak még előbb átöltözöm.

- Rendben, én meg átviszem a laptopomat az irodámba - ott találkozunk.

- Oké - indult el az öltöző irányába, én pedig elindultam a paddock felé.

- Ellie! - hallottam a nevemet a hátam mögül. Hátrafordultam, és egy mosolygós Sebastian Vettel-lel találtam magam szemben. Mögötte néhány lépéssel Britta és Heikki sétált.

- Mi a helyzet? - álltam meg, hogy utolérjen. Sebastiant már korábbról ismertem, remekül el tudtunk beszélgetni, és most, hogy Kimi mérnöke lettem, még többet találkoztunk.

- Minden a legnagyobb rendben - felelte vidáman.

- Jobban kijövök vele mint a korábbi pilótáimmal - ráztam meg értetlenkedve a fejem, de közben nevettem.

- Pedig te mindenkivel jól kijöttél, nem? - kérdezte mosolyogva

- Seb ha te így tudod akkor így is volt - nevettem fel. Seb tipikusan az az '' egy lány legjobb fiú barátja '' karakter volt, legalábbis nekem. Még akkor is, ha ez egy kicsit gyerekesen hangzik.

- Szóval te és Kims...? - kezdte, de amint meglátta, hogy nézek rá, inkább nem fejezte be a mondatot.

- Te hogy vontál le ilyen következtetést? - nevettem fel - csak azt mondtam, hogy könnyebb vele együtt dolgozni, főleg ahhoz képest, amiket hallottam róla.

- Soha ne higgy el semmit a sajtónak Kimivel kapcsolatban - felelte bölcsen

- Hű, de bölcs itt valaki - mosolyogtam. Közben megérkeztünk a Red Bull home-ja elé.

- Szia Ellie - mosolygott a szőke német - majd találkozunk.

- Sziasztok - integettem Heikki-nek  és Brittának is, és folytattam az utamat a paddock-ban.

- Azt hittem már elraboltak - jegyezte meg Kimi nevetve mikor leültem mellé és Mark mellé az étteremben.

- Nem, csak összefutottam Sebastian-nal - válaszoltam, és körbepillantottam Simont keresve.

- Simon még a boxban van? - kérdeztem a két sráctól.

- Igen, James, Paul és Allan is lent van - válaszolta Mark.

- Nekem is lent kellene lennem? - vontam fel a szemöldökömet.

- Nem hiszem - vont vállat Kimi - biztosan szóltak volna.

De nem tudtam nem észrevenni a jelentőségteljes pillantást, amit Markkal váltottak. Vállat vontam. Nem akartam tudni min törik a fejüket. A végén majd úgy is kiderül.

                                                                              ***

- Egyenlőre száraz a pálya, de komolyabb eső várható – jelentettem ki Kiminek a rádióba, néhány órával később a második szabadedzésen – menjünk ki installációs körre.

- Rendben van – felelte és amint a szerelők hátrébb léptek, már ki is hajtott a boxból. Eközben fél szemmel már a meglévő időeredményeket figyeltem. Glock, Pic és Karthikeyan után Kimi is megfutotta az első mért körét, és az 5. helyre ugrott.

- A Ferrari összehasonlít – jelent meg mellettem Simon és elmélyült a telemetria adatokban. Szemügyre vettem a két Ferrari autót. Alonso első vezetőszárnya más volt, mint a Massá-é.

- Referencia adatokat gyűjtenek – jegyeztem meg – erre én is kíváncsi lennék.

- Kimit mikor hozod be? – kérdezte. Felvontam a szemöldökömet, mert Simon általában tudni szokta milyen taktika szerint alakítjuk az edzést, de most mintha kicsit máshol járt volna.

- Egyelőre megpróbáljuk a legtöbb kört megtenni az eső előtt. Nem a mért körökre megyünk, adatokat gyűjtünk – magyaráztam. Sebastiannak nem volt még mért köre, ezen meg is lepődtem, mivel esőt vártunk. Ilyenkor mindenki próbálta a száraz pályás körülményeket kihasználni.

- Úgy tűnik, működik az új első szárny Alonso autóján – Simon megjegyzése térített magamhoz.

- Majd meglátjuk éles körülmények között – válaszoltam. A várt eső végül nem érkezett meg, így több beállítással végeztünk, mint amire számítottam. Elégedett voltam, de azért úgy döntöttem, hogy az egész estét a telemetriázással töltöm. Be is vonultam az irodámba, és bár arra számítottam, hogy Kimi úgy is megkér majd, hogy menjek vele vissza a hotelba, a pilóta mégsem jelent meg az edés után egy fél órával ahogyan szokott.Estefelé járt már az idő amikor bekopogott az ajtón, alkonyodott a maláj pálya fölött.

- Kimi, még nem néztem át az összes telemetriádat - morogtam, de közben hagytam, hogy a finn bekötött szemmel húzzon magával, keresztül a kihalt paddock-on.

- Lazíts már egy kicsit Elisabeth - nevetett. Úgy tippeltem, a home felé tartunk.

- Könnyű azt mondani - morcoskodtam, de közben megálltunk, kinyílt egy ajtó, és beléptünk egy épületbe. Minden idegszálammal arra koncentrált, hogy bemérjem hol is lehetek. Néma csend volt, de szüntelen ott vibrált a levegőben a visszafojtott lélegzetek energiája. Azt vettem észre, hogy én is visszatartom a levegőt, és várom, hogy Kimi levegye rólam a sálját, vagy tudom is én mi volt az, amit rám kötött.

- Na, levehetem? - kérdezte Kims. Közvetlenül a hátam mögött állt, halkan beszélt, hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Hát nem is fogok itt így állni holnapig - nevettem el magam. Magam körül visszafojtott nevetést véltem hallani. Kimi közben kikötötte a szememet takaró kendőt. Pár pillanatig hunyorogva pislogtam a sok ismerős arcra.

- Boldog szülinapot Ellie - Kimi szólalt meg a hátam mögött félhangosan. A szememmel megkerestem Sebastiant, tudtam, hogy az ő ötlete volt, hogy ne egyszerre kiabálja mindenki, mint valami filmben, mert azt ki nem állhatom. Helyette kézről kézre adtak a gratulálók, levegőt venni nem volt időm, nem hogy megköszönni a srácoknak.

- Én...komolyan, el is felejtettem - mondtam nevetve Kiminek amikor visszaszerzett a gratulálóktól, hogy ő maga köszöntsön fel.

- De mi itt vagyunk, és emlékeztetünk - tette hozzá Seb, ahogy mellénk lépett Simon-nal.

- Köszönöm srácok - öleltem át mind hármójukat. A szülinapi buli zökkenőmentesen ment át hihetetlen piálásba. Bár nem is tudom pontosan mire is számítottam. Miután Eric, Paul, James és Allan leléptek, előkerültek a vodkásüvegek, és ahol Kimi van és vodka, ott nagy baj lesz. Ezúttal azonban Herr Vettelt sem kellett félteni, és Mr. Rennie-ről is kiderült, hogy szeret jól szórakozni. A vége az lett, hogy Mark, Heikki és én vittük vissza a hotelba Kimit, Sebastiant és Simont.

- Komolyan mondom Räikkönen – mordultam fel és eltoltam a félig alvó Kimit a vállamról – ezt egészen biztos nem fogod még egyszer megcsinálni.

- Bocs Ellie, hogy ez lett belőle – fordult hára Heikki az anyósülésről.

- Nehogy már még te kérj bocsánatot – hajoltam előre, és rátettem a kezem a vállára – ennek a három idiótának nem kellett volna ennyit innia. De legalább holnap megfizetik az árát.

- Az biztos. De ha Seb nyavalyogni mer, kitekerem a nyakát – nevetett fel.

- Mark? – pillantottam a másik edzőre.

- Te előbb tekered ki Kimi nyakát, mint hogy én lehetőséget kapnék rá  - nevette el magát ő is.

- Abban biztos lehetsz – bólogattam határozottan.

                                                                        ***

Másnap reggel én voltam az, aki átment Kimihez. Azért gondoltam aranyos leszek, és vittem neki fájdalomcsillapítót, meg beszéltem Andy-vel, hogy fogja kicsit lightos-ra a sajtót, mert már előre tudom, hogy Kiminek nehéz napja lesz. Így mikor felébredt, én már a szobájában voltam, mindent elintéztem. Az ablaknál álltam, neki háttal.

- Ellie? – ült fel Kimi az ágyban a hátam mögött.

- Hmm? – fordultam meg és rápillantottam. Nagyon nyúzott volt, majdnem megsajnáltam.

- Szörnyű voltam, igaz? – kérdezte.

- Hát... – tűnődtem el – eléggé. Én Heikki és Mark hozott vissza téged, Simont és Sebastiant.

- Simont is? – nevetett fel, de aztán eldőlt az ágyon.

- Igen – bólintottam – ő lesz a következő, akit ébresztek. Van ott aszpirin és víz neked. 5 perc és jövök, addig picit szedd össze magad jó? Tegnap szerencsétekre Eric, és a többi „főnök” tegnap korán lementek, így senki sem tudja milyen állapotban voltatok, rajtunk kívül. Még Christian Horner sem. És nagyon nem lenne jó, ha kiderülne.

- Igen – sóhajtott – Sebet felébreszti Heikki? Nehogy bajba kerüljön.

- Igen, elvileg ő majd felébreszti – válaszoltam

- Rendben. Na menj, ébreszd föl, Simont is – mosolygott – és Ellie?

- Igen? – fordultam vissza az ajtóból.

- Köszi, hogy ilyen állapotban is…hmm…tolerálsz – tette hozzá

- Ha kihúzod a gyufát, még megváltozhat – nevettem el magam és átsétáltam Simon szobájába.

- Gyerünk Rennie, ki az ágyból – húztam ki a függönyöket – aki tegnap este legény volt, és belevitte a pilótámat is (oké, ez egy kicsit túlzás volt, azért Kimit sem kellett félteni) az most is legyen nagyszájú. Eric, Paul, Alan és James sem tud semmiről, mert hamar leléptek este, szóval ébredj Simon, mert én nem viszem el a balhét helyettetek.

- Igaz, igaz… ne haragudj – ült fel és sóhajtott

- Hoztam neked aszpirint - tettem le egy levéllel az  éjjeliszekrényre, aztán hoztam neki vizet hozzá.

- Egy angyal vagy Ellie d- mosolygott.

- Ugyan - legyintettem - igyál sok vizet, és szépen kérlek próbáld palástolni a másnaposságodat. Eric megöl, ha megtudja.

- Rendben van - bólintott komolyan és egyszerre két aszpirint vett be.

- Na megyek ellenőrzöm azt az idióta finn-t a túloldalt - nevettem és visszasétáltam Kimihez. Már fel volt öltözve, az egyik fotelban ülve döntötte magába a mentes vizet. Az egész szobát belengte a tusfürdője illata.

- Na, hogy érzed magad? - kérdeztem, és leültem a fotele karfájára.

- Hát...voltam már jobban is - nevetett - Ellie...tényleg ne haragudj. Elrontottuk a szülinapodat. Az kellett volna hogy számítson, hogy te hogy érzed magad.

- Nem haragszom, ne aggódj - mosolyogtam, és hagytam, hogy magához öleljen. Valószínűleg bántotta a lelkiismerete, és most kicsit megkönnyebbült.

- Ja, hívott Heikki - mosolygott - a telefonod az éjjeliszekrényemen maradt. Azt üzeni, hogy menj át és rúgdosd ki Sebet az ágyból.

- Mi? Még nem kelt fel? - álltam föl, és már kint is voltam az ajtón.

- Sebastian Vettel! - léptem be a szobába és azonnal ki is húztam a függönyöket - nehogy azt hidd, hogy tartom majd a hátam Christian Hornernél ha kiderül, hogy mi történt tegnap, szóval ki az ágyból és irány zuhanyozni!

-  Jól van, jól van - durcizott be mint egy ötéves és elvonult zuhanyozni.

- Én meg sem próbáltam - vont vállat nevetve Heikki - meghagytam neked ezt az örömöt.

- Leköteleztél - vigyorogtam - Kimivel egyszderűbb volt. Igaz folyamatosan bocsánatot kér...

- Seb kezdheti Brittával - mosolygott - tegnap este találkoztunk vele. Britta csak aggódott és átjött.

- Nagyon bunkó volt vele? - húztam el a számat

- Hát eléggé - bólintott - bár nem tudom emlékszik e rá.

- Többet nem rendezhettek nekem szülinapi bulit - sóhajtottam

- Vagy őket nem hívjuk meg - nevetett.

- Lehet – nevettem én is –na visszamegyek Kimihez.

- Rendben – bólintott – sok szerencsét mára.

- Nektek is – mosolyogtam és kisétáltam az ajtón. Visszamentem a szobámba, összeszedtem a papírjaimat meg a gépemet, és átmentem Kimihez. Indulásra késznek tűnt.

- Mehetünk bajnok? – pillantottam rá.

- Seb rendben van? – kérdezte, de közben már az ajtó felé indult. Útközben felvette a táskámat a földről és a vállára tette. Még jó, hogy egyszerű sporttáskám van.

- Igen, rendben lesz, ha bocsánatot kér Brittától is – feleltem mosolyogva

- Nem kellett volna őt is belekevernem – ingatta a fejét Kims.

- Most már mindegy – vontam vállat – próbáljunk a feladatra koncentrálni.

Bólintott. Ezután már nem sok szó esett közöttünk a buliról.  Simon úgy tűnt egy fokkal jobban viseli a helyzetet, mint Kimi, aki fejfájásra panaszkodott az egész edzés alatt, igaz csak suttogva, 1-2 titkos pillanatban, és csak nekem, mert Mark-nak nem akarta mondani.

Az edzés után követtem Kimit az öltözőjébe.

- Pihenj le egy kicsit – javasoltam neki. Most már sajnáltam, azért nem lehetett kellemes így vezetni.

- rendben – bólintott. Most először éreztem azt vele kapcsolatban, hogy azt akarom, jól legyen. Biztonságban akarom tudni. Furcsa volt. Talán kicsit ijesztő. Nem tudtam hova tenni. Úgy döntöttem, ez csak azért van, mert ő a pilótám. Természetes, hogy féltem. Hát persze. Kimi elment pihenni, én pedig vissza az irodámba.

- Szia Ellie – nyitott be Simon - zavarlak?

- nem Simon, gyere csak – mosolyogtam és letettem a tollamat az előttem heverő papírkupac tetejére.

- Csak elnézést akartam kérni a tegnapiért – ült le velem szemben – nem tudom igazából milyen állapotban voltam, de az biztos, hogy elrontottam a szülinapodat. Én is, Kimi is, és Sebastian Vettel is.

- Ne aggódj Simon – mosolyogtam. Addigra már teljesen kihevertem a dolgot, és azon munkálkodtam, hogy egyik srác se haljon bele a lelkiismeret furdalásba, ami valljuk be, nem volt egyszerű – már megbeszéltem a dolgot Kimivel és Sebbel is, és szeretném, ha te sem éreznéd magad rosszul emiatt. Nem haragszom egyikőtökre sem. Rátok fért egy kis kikapcsolódás. Mindösszesen csak egy csöppet rosszul sikerült az időzítés. Ennyi az egész.

- Köszi Elisabeth – ölelt meg – nincs…ötleted, hogy mit kéne tennem ezzel a rettenetes fejfájással?

- Heikki azt mondta, hogy itassak veletek sok folyadékot. Az se árt, ha eszel valamit. ÉS pihenj le, Kiminek is ezt javasoltam.

- Azt hiszem megfogadom – bólintott és már kint is volt az ajtón. Kb. 20 perccel később Kimi kopogott be.

- Gyere bajnok – mosolyogtam rá – jobban vagy már?

- valamivel – felelte és belépett az ajtón. Őt követte Simon, és Sebastian is. Volt náluk egy kisebb torta.

- Atya ég srácok – nevettem fel – Sebastian te meg hogy sétáltál be ide?

- Hathatós segítséggel – felelte nevetve, aztán elterült a kanapémon.

- Mi az, csak nem másnapos vagy? – nevettem fel

- Én ugyan nem – felelte mosolyogva

- A lényeg az – ült le ez egyik fotelba Kimi – hogy tartunk neked most egy mini szülinapi bulit, mert a tegnapi egy kicsit…kiesett.

- Már akinek – vigyorogtam – én nagyon is tisztán emlékszem mindenre.

Erre már egyikőjük sem szólt semmit. Csak tudnám mire ez a nagy lelkiismeret-furdalás…

- Jaj srácok – öleltem át mind hármójukat – köszönöm. Most már igazság szerint sokkal inkább sajnállak titeket, mint amennyire dühös voltam. De az biztos, hogy ti ebben a formában nem merjetek nekem még egyszer szülinapi bulit rendezni nekem.

Mindhárman felnevettek, tudtuk, hogy ez úgy sem teljesül.