7. rész

Rossz előérzetem volt, és ez még az étvágyamat is elvette. Ebéd helyett végig az irodámban ültem, és a telemetria adatokat tanulmányoztam. Csak egy órával az időmérő kezdete előtt mentem le a boxba. Nem volt ott senki más, csak Kimi. Az egyik tároló tetején ült, és a boksz bejáratán beszűrődő napfényben fürdő autót figyelte csendben.

- Hát te? – kérdeztem és feltelepedtem mellé a tárolóra, amin ült.

- Nem nagyon van étvágyam, de Mark ragaszkodott hozzá, hogy egyek valamennyit. Aztán lejöttem ide, és felküldtem a srácokat ebédelni. Mondtam, hogy addig vigyázok én az autóra – magyarázta.

- Te is tudod, hogy Marknak igaza volt – mondtam neki – nem ülhetsz úgy autóba, hogy nem ettél semmit.

- Viszont te sem ebédeltél – nézett rám, és olyan érzésem volt, mintha kék szemeivel belém látna.

- Nincs étvágyam – vontam vállat.

- Ha nem tévedek, azért van rossz kedved, mert a szervó még nem az igazi – mosolyodott el halványan.

- Hát…igen – vontam vállat félszegen mosolyogva. Nem volt értelme hazudni neki.

- Szóval inkább beköltöztél az irodába, és a telemetriámmal voltál elfoglalva – mosolygott egyre szélesebben.

- Igen – feleltem már majdnem nevetve – muszáj valami megoldást találnunk rá.

- Fogunk is – bólintott határozottan – ez még csak az első három szabadedzés volt. Nem lehet tudni mi következik még. Hosszú még a szezon.

- Igazad van – gondolkodtam el – nem kellett volna hagynom, hogy ez ennyire lelombozzon. De neked sem.

- Én inkább kicsit…ideges vagyok – vallotta be

- Ideges? – mosolyodtam el. Mérhetetlenül aranyos volt, ahogy ezt kijelentette – minden rendben lesz, nyugodj meg.

- Tudom – bólintott – amint beülök az autóba, majd elszáll minden. Csak a feladat marad semmi más.

- Ez az én pilótám – ugrottam le a tárolóról – menj átöltözni.

- Igen is kapitány – ugrott le ő is és elvonult a szobája felé.

A szerelők kb. 10 perc múlva érkeztek meg és az arckifejezésükből ítélve úgy tűnt azt várták, hogy rossz kedvem lesz. Én viszont mosolyogtam. Fogalmam sem volt miért volt ilyen hatással rám ez a rövid beszélgetés Kimivel, de határozottabb, és nyugodtabb voltam, mint valaha. Viszont ezzel az érzéssel egyenlőre nem akartam foglalkozni, csak az időmérőre akartam koncentrálni. Bárhogy is sikerüljön. Negyed órával kezdés előtt Kimi lejött, és megállt mellettem.
- Nos a helyzet a következő - néztem rá - először közepes keveréken mész ki, aztán meglátjuk mire megyünk vele.
- Nem fűzöl túl sok reményt a mai naphoz, igaz? - kérdezte
- Nem igazán - csóváltam a fejem - hozzunk ki annyit belőle, amennyit lehet.
- Rendben van - bólintott. Nem tűnt túl elégedettnek, de kifejezetten idegesnek sem. Sóhajtottam, és figyeltem a srácokat, akik ott guggoltak az autó mellett, és a kerékmelegítő paplanokat ellenőrizték. Kimi beült az autóba, és félig lehúzta a sisakja plexijét.
Odamentem hozzá egy törlővel, és óvatosan megtöröltem a sisakot. Zavart, hogy nem látom a szemét, valahogy feszült voltam tőle, de úgy gondoltam, biztosan koncentrál. A Q1 indításakor Glock, Pic, Senna és Maldonado már a legelején kimentek, így gondoltam várok egy kicsit.
- A levegő hőmérséklete 21'C, a pályáé 28'C - mondtam Kiminek - jelen pillanatban aki kint van mindenki aki kint van közepes keveréket használ.
Kimi nem szólt egy szót sem, én meg vállat vontam. Mikor kiment, hiába futott újabb és újabb köröket, nem tudott sokat javítani. Egyre idegesebben járkáltam a boxban. Bejött, gumit cseréltünk, majd újból kiment. A 12. helyen állt, és amikor láttam, hogy a Q1-nek vége, mi pedig visszacsúszott a 17. helyre, azt hittem ott helyben elsírom magam. Az én hibám volt. Nem szóltam neki, hogy futnia kell még egy kört, aztán pedig már nem volt idő rá. Újfent nem nyugtatott meg a tudat, hogy Massa is leszerepelt.
- Kiestünk - jelentettem ki röviden. Kimi azonnal átöltözni, majd interjúzni ment.

Én is kimentem, mert úgy éreztem nem bírom tovább, hallani akartam mit mond.
- Azért lassítottam le, mert biztos voltam benne, hogy lesz időm még egy kör megkezdésére. Senki nem mondta azt rádión, hogy siessek, így pórul jártam. Nincs okom rá, hogy bárkit is hibáztassak, a mérnököm is olyan csalódott, mint én vagyok - magyarázta. Sóhajtottam és a papírjaimmal együtt az irodámba mentem, aztán pedig át Kimi szobájába. Úgy döntöttem ott várom meg. Bár nem igazán tudtam, mit mondjak neki. Hibásnak éreztem magam, és a tudta, hogy a 17. helyről fogunk rajtolni, nem javított a közérzetemen.
- Szia - köszönt meglepetten Kimi mikor belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ne haragudj - mondtam neki, és rápillantottam.
- Ugyan már - ült le mellém - nem a te hibád. Ez most sajnos így sikerült. Holna megteszünk mindent, amit csak lehet, aztán jön egy új verseny, egy új lehetőség.
- Kielemzek minden adatot még ma, hogy lássam min kéne még javítanunk. Persze a szervón kívül - húztam el a számat - csak nyugtalanít, hogy Grosjean harmadik lett. Persze jó, mert láthatjuk, hogy az autó gyors, de ő messze nem olyan jó pilóta mint te.
- Tehetséges srác - vont vállat a finn - én bizakodó vagyok. Ez egy egyszerű hiba volt. Mindenki hibázhat.
- Igazad lehet - bólintottam mosolyogva.
- Hahó - jött be Mark, és meglóbált előttem két nagyobb tábla csokit - most Kiminek is engedélyezem a csoki evést.
- Milyen kedves - nevettem és lecsaptam az egyik táblára - én nem bírnám édesség nélkül, nem tudom te hogy bírod Kims.
- Meg lehet szokni - vont vállat, de közben már javában evett.
- Látom jó ötlet volt - vigyorgott Mark.
- Ühüm - bólogattam teli szájjal - köszi Mark.
A csoki evés után már tényleg pozitívabban gondolkodtam, és már az autóban visszafelé a telemetria adatokon dolgoztam.

Díj :)

Köszönöm szépen Zombori Brigi-nek! :) Sok olyan ember van akit jelöltem, akiknek a blogját csak nem régen, vagy most olvastam, így nem biztos, hogy ismernek :D De attól még szuper blogok és megérdemlik a díjat :P

Szabályok:

Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!!

A jelölő mindegyik kérdésére válaszolnia kell!!

11 kérdést kell feltennie a jelöltnek!!

11 embert kell megjelölni és linkelni!!

Nincs visszaadás/visszaküldés!!

 

11. dolog rólam : 

1. Imádom a Forma 1-et.

2. Kimi Raikkönen a kedvencem.

3. Amikor nem volt a Forma 1-ben senkinek sem szurkoltam igazán.

4. Leggyakrabban Kimi a telefonom háttere.

5. 5 testvérem van.

6. Legnagyobb álmom, hogy versenymérnök lehessek.

7. Környezetvédelmet tanulok.

8. Már leérettségiztem.

9. Nagyon szeretek írni, de sok írásom a kukában végzi.

10. Fontos számomra az olvasóim visszajelzése.

11. A legmegfelelőbb szülinapi ajándék nekem a csoki, mert azzal tuti, hogy nem fogsz mellé :D

 Akiknek továbbadom a díjat:

Niki 

Pancs Miklósi

Szandi

Szandika 

Rina 

Basi87 

Helena

Monshe

 Rose

Katka 

Lonzita 

 

Zombori Brigi kérdései:

1. Ki a kedvenc szereplőd a történetedből? Miért? Kimi, mert ő a legjobb pilóta a Formula 1-ben.
2. Van-e a történetedben olyan szereplő aki nagyon hasonlít rád? Miben? Elisabeth, mert nekem is nagy álmom, hogy versenymérnök lehessek ^^
3. Hogy pattant ki a fejedből, hogy f1-es történetet fogsz írni? Sok másik történetet is olvastam, és szerettem volna én is írója lenni egynek.
4. A Forma1-en kívül szeretsz-e más sportot? A focit.
5. Szereted a kézilabdát? Ha igen, akkor ki a kedvenc játékosod? Nem igazán, de egy kedvencet mégis ki tudnék emelni: Marian Cozma.
6. Nézted az olimpiát? Melyik volt a kedvenc sportágad? Igen, és mindegy volt, csak magyarok legyenek benne :D
7. Voltál-e már valahol külföldön? Sajnos még nem.
8. Ha megváltoztathatnád a nevedet, akkor hogy hívnának? Zsófia
9. Szeretsz/ tudsz főzni? Csak apróságokat :D
10. Ha lesznek gyerekeid hogy fogják őket hívni? (1fiú, 1lány) Máté/ Petra
11. Ki az a családodban akire a legjobban felnézel? Apukámra, és mostohaanyukámra, mert ők mindent megtesznek azért, hogy nekünk a legjobb legyen. :)

 A kérdéseim:

1. Ki a kervenc szereplőd a saját történetedből?

2. Ki a kedvenced az én történetemből? ( ha olvastad)

3. Mi ihlette a történeted?

4. Melyik a kedvenc Forma 1-es pályád, és miért?

5. Kit tartasz példaképednek, és miért?

6. Milyen zenét hallgatsz?

7. Van e testvéred?

8. Melyik külföldi sztárral találkoznál szívesen?

9. Mióta írod a történeted?

10. Volt már olyan, hogy egy dal ihletett egy novellát, vagy egy új részt?

11. Mit változtatnál a Forma 1-ben, ha megtehetnéd?

 

Írói közlemény! :)

Sziasztok! :)
Kérek mindenkit (aki eddig még nem tette meg), hogy oldalt a közvélemény kutatáson szavazzon, hogy legyen e a blognak Facebook oldala. természetesen a másik két blogom friss bejegyzéseiről is értesülhetnétek ezen keresztül ha szeretnétek :) Ezen kívül bármilyen ötletet szívsene fogadok, hogy mi legyen még az oldalon, már ha lesz ;)
Előre is köszönöm mindenkinek!

6. rész

Másnapra jóval ideálisabb körülmények fogadtak minket. Ahogy feküdtem az ágyban és kifelé bámultam a függöny résein, azon kaptam magam, hogy azon gondolkodom, milyen lenne a legelső időmérőn a pole pozíciót megszerezni. Megráztam a fejem, én magam is tisztában voltam vele, hogy ez nem túl valószínű. Idővel biztosan, de ma még nem. Kimi is tudja ezt, de persze pozitívan állunk mindenhez, és nagy erőkkel dolgozunk a szervó fejlesztésén. Már most, ami elég szokatlan, de kétségkívül szükségünk van rá. De változatlanul meg volt az az érzésem, hogy amíg megoldjuk a problémát, a szervó még sok fejfájást fog okozni nekünk. Erre a gondolatra kipattantam az ágyból, és elvettem a gépemet az éjjeliszekrényről. Újra átnéztem az eddigi telemetria adatainkat, hátha találok valamit, ami pontosan rámutat, hogy mi az, amit még ki kell javítani. Sikerült teljesen belemerülnöm, és nem is néztem, mennyi az idő. Így még akkor is ott ültem az ágyamban, pizsamában, amikor Kimi megérkezett.

- Jó reggelt – köszönt mosolyogva a finn – hogy hogy te még ágyban vagy? Beteg vagy?

- Jaj nem, dehogy – válaszoltam – csak a szervón gondolkodom.

Kikapcsoltam a gépet, és elindultam készülődni. Kimi leült az egyik fotelba ami a szobában állt, egy kisebb üvegasztal mellett, és az ölébe kapta a laptopomat. Bementem a fürdőszobába, gyorsan lezuhanyoztam, magamra kaptam egy csapatpólót, meg egy arany színű rövidnadrágot, fogat mostam, feltűztem a hajamat és már készen is voltam. Kimi már nem ült a fotelban, amin nem nagyon lepődtem meg. Az erkélyen állt, és a várost figyelte. Viszont a szobát friss kávé illata lengte be.

- Te képes voltál kávét főzni? – nevettem és kisétáltam utána az erkélyre – ilyen sokáig készültem?

- Dehogy – mosolygott ő is – igazából kicsit kapkodnom kellett magam, hogy elkészüljek.

- Azért köszönöm – mosolyodtam el, és megálltam mellette. Pár percig mindketten némán figyeltük a várost, aztán Kimi javasolta, hogy induljunk.

- Gépemet elpakoltad? – néztem rá, mire határozottan bólintott. Felkaptam a táskámat az asztalról, és a kávésbögrémmel együtt követtem Kimit le a hallba. Leadtuk a recepción a szobáink kulcsait, és lementünk a parkolóházba. A pályára kiérve Kimi a szobájába ment, én pedig az irodámba, hogy összeszedjem a papírjaimat. Lent a boxban már folyt a munka Simon irányítása alatt.

- Jó reggelt Simon – köszöntem, aztán mosolyogva üdvözöltem a szerelőimet is.

- Neked is – mosolygott a mérnök – elég jók a körülmények.

- Igen csak a szervó nem éppen ideális – feleltem – bevallom, ez nyugtalanít.

- Meglátjuk milyen lesz ma – pillantott az autóra Simon – próbálkozunk, hátha találunk valamit.

Hamarosan érkezett Kimi, már felöltözve és beszállta az autóba.

- A levegő hőmérséklete 19°C, a pályáé 33°C. Az egyenesben enyhe szél van – vázoltam fel Kiminek az időjárási adatokat. – fuss 1-2 kört, nézzük meg milyen a szervó.

- Rendben – kaptam meg a rövid választ és a zöld zászló máris megnyitotta a harmadik szabadedzést. Az edzés alatt végig a szervó és a versenybeállítások módosításával voltunk elfoglalva, Kimi futotta mért köröket, aztán bejött a boxba, majd újra ki a pályára. A végül megszerzett 12. hely nyugtalanító volt. Messze nem voltam elégedett, és ezen nem segített, hogy a Ferrari sem volt éppen az igazi.

- Oké Kimi 12. hely – számoltam be az eredményünkről a pilótámnak a levezető körén. Nem szólt semmit, én pedig nekiálltam összegyűjteni a papírjaimat, és az irodámba vonultam átnézni a friss adatokat.  

5. rész

Esett. Az első dolog, amit meghallottam mikor felébredtem, az az esőcseppek kopogása volt, melbourne-i szállodai szobám ablakának párkányán. Visszahunytam a szemem, és gyorsan végiggondoltam mi vár rám aznap. Nem lepődtem meg, hogy szinte amint felöltöztem, Kimi lépett a szobába.
- Jó reggelt bajnok - köszöntem neki, miközben elraktam a laptopom.
- Neked is - felelte és az ablak irányába pillantott - jobb lett volna, ha nem esik ma.
- Még elállhat - vontam vállat. Végül igazam lett. A pályabejárást már eső nélkül sikerült lebonyolítani, aminek kétség kívül mindenki örült. Láttam, hogy Kimi tényleg koncentrál, ez volt az első alkalom a szezonban, hogy a teszteken kívül a Lotus F1 Team pilótájaként léphetett pályára. Bevallom én is izgultam kicsit, de hamar elmúlt, ahogy figyeltem amint Kimi beszáll az autóba. Akkor már csak a feladat volt, semmi más.
- Oké Kimi, a pálya hőmérséklete 18 °C a levegőé 20°C. Enyhe szél van a célegyenesben - mondtam el neki az időjárási adatokat. Közben 'valahogy' megtudtam, hogy De La Rosa autóját még nem szerelte össze teljesen a Hispania. Hozzám valahogy mindig eljutottak a paddock-ban keringő pletykák és információk, köszönhetően annak, hogy én, és a szerelőim is nyitott szemmel és füllel jártunk. Így tudtam meg például, hogy a Red Bull ma elsősorban a beállításokra koncentrál. Nem mertem Kimit száraz pályás abroncsokkal a pályára küldeni, ahhoz túl vizes volt minden. A 2012-es szezon első pályára gördülő pilótája címet Jean-Eric Vergne kapta, őt gyorsan követte Ricciardo, Maldonado, Glock és Senna, majd végül Webber. De mért idő az nem volt. Kimi is kiment egy installációs körre, de aztán kértem, hogy jöjjön vissza.
- Nagyon csúszik a pálya - magyarázta Kimi a rádióban, látva, hogy a monitorokat fürkészem. Végül Ricciardo futotta a legelső mért kört 1:47.448. Jött Vettel, egy nyilvánvalóan jobb autóval: 1:44.870. Úgy gondoltam mi még várunk, hogy még jobbak legyenek a feltételek.  Alonso futott egy 1:37-es időt, erre már bólogattam, alakult a helyzet. A Hispania megállt Karthikeyan alatt, ezen mosolyognom kellett.
- Na ők sem jelentenek nagy veszélyt idén - vontam vállat - Kimi menj ki, nézzük meg mi a helyzet.
- Valami nincs rendben a szervóval - jött a rövid összegzés.
- Gyere vissza - sóhajtottam és megcsóváltam a fejem. Nem lesz jó, ha visszatérő problémáink lesznek a szervóval. Mikor Kimi visszajött, rövid úton úgy határoztunk, hogy szedjük szét, és inkább most legyen kevesebb a körök száma, mint holnap. Már nem igazán érdekelt a pillanatnyi állás, azt figyeltem, hogy a szerelők mit csinálnak. Végül negyed órával a vége előtt az autót összeszerelték, és Kimi megint a pályára gurult. A végére a 10. helyet szereztük meg, ami összességben nem volt rossz. Nem éreztem mérvadónak ezt az eredményt, és Kimi már pozitívabban vélekedett a szervóról is. Gondoltam meglátjuk mi lesz délután.

***

Délutánra leszakadt az ég. Sokkal több volt a víz a pályán, ami problémát jelentett, mert a futamra száraz időt mondtak, és így nehezebb volt belőni a beállításokat. Közvetlen a kezdés előtt állt el az eső, de persze a víz maradt.

- Kimi a pálya mellett áll a víz kisebb-nagyobb tócsákban, a fehér vonalat meg a műfüvet kerüld, bár nem hiszem, hogy ezt külön ki kellene emelnem - halványan elmosolyodtam - a pálya hőmérséklete 25°C a levegőé 21°C.

Nem tetszettek a fekete felhők a pálya fölött, és esni is kezdett az eső, néhány perc múlva. Perezt kiküldte a Sauber, gondoltam jó lesz megnézni milyen a pálya. Már a második kanyar után is látszott, hogy nagyon vizes. Vegne 1:52.220-as mért kört futott, ez még viccnek is rossz volt. A kis csapatok kiküldték a pilótáikat, de mi még vértunk. Végül amikor Button kiment, ténylegesen figyelni kezdtem. A DRS-t is engedélyezték, ez már jó jel volt, de mi még mindig vártunk. Csak akkor küldtem ki Kimit, amikor már száraz pályás gumikkal is mehetett. De csak a 19. helyet sikerült megszereznünk, nem sok mért kört futottunk, inkább a beállításokra figyeltünk. Viszont gyűjtöttünk jó néhány adatot, amit én mint mérnök nagyra értékeltem. 

- Holnapra aránylag meleget mondanak - jött oda hozzám Simon az edzés után

- Remélem is - morogtam

- Sikerült belőni a beállításokat? - kérdezte

- Igen - bólogattam és már rájöttem hová akar kilyukadni - tudom mire gondolsz és igazad van.

- Na látod - mosolygott és elindultunk vissza a home-ba. Rájöttem, hogy fölösleges elégedetlenkednem, és mire beértem az irodámba, már körvonalazódtak a fejemben a gumitaktika részletei. Leültem és lejegyzeteltem ami hirtelen eszembe jutott aztán nekiálltam elemezni az adatokat. Kimi elég sokáig volt interjúzni, bár nem is számítottam másra. Most ő volt az újdonság, a nagy visszatérő, mindenki azt akarta tudni, mit érez most, hogy visszatért. Erre a gondolatra el kellett mosolyodnom, Kimi nem éppen az az ember aki nyíltan beszél bárkinek az érzéseiről vagy gondolatairól. Mikor kopogtak elkezdtem összepakolni.

- Gyere bajnok - szóltam ki, de a pakolást nem hagytam abba.

- Nyugtalanít a szervó . jelentette ki minden kertelés nélkül.

- Tudom, tudom - bólogattam és elhúztam a számat.

- Ne érts félre, nem azt mondom, hogy az egész munkátok amit bele fektettetek nem ér semmit sem - jegyezte meg

- Tudom Kimi, de most nem tudok mit mondani - vontam vállat - holnapig még mindenképpen várnunk kell, de dolgozunk rajta és ez csak azon múlik mennyire sikerül az igényeidre hangolni. Szóval arra kérlek, bárki bármit mondd, jelezd, ha valamin változtatni szeretnél, mert fontos, hogy tudjam mit kell még átgondolni rajta. Mindegy mennyit kell dolgoznom vele, megcsinálom. Ha kell, egyedül.

- Remek mérnök vagy - mosolyodott el

- Ugyan már - vontam vállat mosolyogva - ez a dolgom.

- Na gyere menjünk vissza a hotelba - kezdett ő is pakolni mellettem - gondolom amúgy is alig várod, hogy kiértékelhesd az adataimat.

- Eltaláltad - nevettem el magam, majd becsuktam magunk mögött az ajtót.

 

4. rész

Másnap jókedvűen és kipihenten ébredtem, köszönhetően annak, hogy önmagamhoz képest sokat aludtam. Mosolyogva kezdtem készülődni, zuhanyoztam és összepakoltam a cuccaimat. Nem volt sok dolgom a gyárban, még talán nélkülözni is tudtak volna, az autó összepakoláshoz nem nagyon kellettem, de én szerettem ott lenni, és látni mindent. Mikor kopogtak az ajtómon, igen csak meglepődtem. Ki akar velem beszélni reggel 9:35-kor? Eric és a többi „főnök” már a gyárban vannak, Kimi meg valószínűleg ébren sincs még.

- Jó reggelt – köszönt a szőke finn pilóta amikor ajtót nyitottam. Jól van Ellie, tévedtél.

- Szia – vontam fel picit a szemöldököm és kiléptem az ajtón. Miután becsuktam az ajtót Kimire pillantottam – mi a mai terv bajnok?

- Szerintem bemegyek én is a gyárba – vont vállat – nem tudtam aludni, és csak délután indulok.

- Szóval nincs jobb dolgod mint engem szórakoztatni ma? – nevettem el magam

- Tulajdonképpen nincs – mosolyodott el ő is

- Na gyere – nevettem el magam és karon fogtam – reggelizzünk.

- Oké Ellie – nevetett – látom tanulsz. Eszedbe jutott a reggeli.

- A mérnök is tanul a pilótától néha – vigyorogtam. A szálloda éttermében reggeliztünk, aztán mentünk át a gyárba. Ahogy beléptünk az ajtón, máris megéreztem a jól ismert szezonnyitó futam előtti hangulatot. Ilyenkor mindenki készül, még azok is akik nem tartoznak az „utazó csapathoz” . Szerettem ilyen a gyárban lenni, imádtam a légkört ami körülvett. Ahogy ott álltunk az előcsarnokban, és figyeltük az ide oda szaladgáló embereket…szinte ittam magamba a verseny előtti hangulatot.

- Imádom a munkámat – jegyeztem meg, még mindig az embereket figyelve ahogy elindultunk befelé az előcsarnokban.

- Ahogy elnézem itt az embereket…mindenki olyan koncentrált, és a hangulat még is családiasabb mint a Ferrari-nál volt. Meg tudom érteni miért imádod ezt ennyire – magyarázta – ilyenkor nekem is eszembe jut miért is vagyok itt.

- Jó dolog ha motivált vagy – mosolyodtam el – tudod Robertnek és Nicknek is mindig mondtam, hogy nyerjenek a csapatért, a mérnökért, bárkiért…de elsősorban magadért csináld. Amíg te győzni akarsz, és érzed magadban az erőt ár, addig képes is vagy rá. Persze kell hozzá egy autó ami jól megy, de az már más. Motiváció nélkül a pályán a versenyt már csak elveszíteni lehet.

- Ilyen versenymérnökkel nem lehet veszíteni – mosolyodott el, én meg erősen próbáltam nem elpirulni. Közben felértünk az irodámba.

- A terv az, hogy rendet rakunk itt – nevettem – amit magammal viszek Ausztráliába innen, az már össze van pakolva. Csak kicsit rendet kéne tennünk.

- Mintha anyát hallanám – vigyorgott – minden rendben van, csak jó lenne mégis kicsit rendet rakni.

- Oké akkor ezt most bóknak veszem – vontam vállat nevetve, és  kihúztam az egyik irattartó fiókját amikor kopogtak.
- Jó reggelt Ellie - dugta be Paul a fejét az ajtó résén - szia Kimi. Téged is látni még itt?
- Nem tudok elszakadni tőletek - nevette el magát a finn.
- És miért kerestél Paul? - kérdeztem
- Csak meg akartam nézni, hogy itt vagy e - felelte a férfi - az autót már elkezdték szétszerelni, minden rendben megy.
- Nemsokára lemegyünk mi is - bólogattam
- Rendben - mosolygott Paul - akkor még találkozunk.
Ahogy kiment, Kimi rám nézett.
- Szerinted is pontosan tudta, hogy itt vagy? - nevette el magát
- Biztos nem azért jött fel, hogy megmondja hogy nincs semmi baj - mosolyogtam
- Szóval miért jöhetett? - kérdezte a finn miközben az utolsó mappát is berakta az egyik fiókba.
- Fogalmam sincs - vontam vállat - de ha lemegyünk kiderül.
Mindketten a tervezési részleg felé vettük az irányt. Az autót már majdnem teljesen szétszedték, az alkatrészeket pedig a kamionba pakolták.
- Jó reggelt Ellie - Paul félhangos köszönésére a szerelők felpillantottak és mosolyogtak.
- Oké Paul - nevettem el magam - most ki fogadott kivel és miben?
Ez egyfajta szokás volt csapaton belül. Sokszor szinte mindenki benne volt, igy legalább az általános jókedv nem hiányzott a garázsból.
- Simon azt mondta ma nem fogsz bejönni - felelte vigyorogva Paul. A tőlem néhány méterre álló Simon Rennie, nevetve behúzta a nyakát és próbált láthatatlanná válni.
- Simon akkor nagyon rosszul ismer - böktem oldalba az érintettet.
- Szólhattatok volna - vigyorgott Kimi is - beszálltam volna én is. Biztos volt, hogy ma is itt leszünk.
- Ne játssz Raikkönen - böktem meg őt is - téged amúgy sem kényszeríttet senki, hogy begyere.
- Miért téged igen? - vigyorgott
- 1:1 - húztam el nevetve a számat - oké srácok pakoljunk inkább.
Ebédre kész voltunk az autó, és a pótalkatrészeinek összepakolásával is.
- És most? - kérdezte Kimi
- Elmegyünk ebédelni, és irány vissza a hotelba - feleltem.
- Jó program - bólogatott nevetve. Ritka volt az olyan alkalom, amikor nem siettem valahová az ebédről, és úgy tűnt Kimi ezt igyekszik kihasználni. Egyetlen szó sem esett közöttünk az autóról, vagy csak általánosságban a Forma 1-ről. Kimi arról mesélt, hogy mit szokott csinálni amikor Finnországban van, én pedig a családomról beszéltem neki. Lényegében nem dolgoztunk még együtt túlságosan hosszú ideje, egymás családjáról meg nem sokat tudtunk. Végül mikor becsuktam magam mögött a hotelszoba ajtaját úgy éreztem jóval bizalmasabb lett a kapcsolatunk mint korábban volt, ami fontos egy pilóta és mérnöke között. Én is pakolászni kezdtem, készültem haza Londonba. Sokat gondolkoztam már rajta, hogy el kellene adnom a londoni házamat és Enstone-ba költözni, mert az sokkal praktikusabb lenne a munkám szempontjából, de elhatározásra még nem jutottam. A fürdőben lévő holmijaimat pakoltam össze nagy vonalakban amikor kopogtak az ajtón.

- Gyere – szóltam ki, tudtam, hogy úgy is Kimi az.

- Indulok – jelent meg a finn a fürdőszoba ajtajában – csak el akartam köszönni.

- Rendben – mentem oda és hagytam, hogy átöleljen. Már nem mintha nekem annyira ellenemre lett volna. Oké Ellie, megőrültél, rendben van. – vigyázz magadra bajnok.

- Te is Ellie – engedett el – találkozunk Ausztráliában.

- Úgy van – bólogattam mosolyogva, és visszasétáltam vele az ajtóhoz.

- Szia – mondta még, aztán mosolyogva becsukta az ajtót. Elmosolyodtam, és folytattam a pakolást. Most kezdtem érezni, hogy nemsokára részt veszünk az első közös versenyünkön. Nem éreztem nyomás alatt magam, de izgulni kezdtem. És tudtam, hogy együtt még nagyon jó eredményeket fogunk elérni.

3. rész

- Inkább azt mondd mi volt a szimulátorban - néztem rá
- Hát tudod...mentem körbe-körbe - nevette el magát
- Na ne mondd - húztam el nevetve a szám - lényeget Raikkönen
- Az adatok valószínűleg már az asztalodon vannak - tette hozzá
- Na látod tudod te mit akarok hallani - vigyorogtam. Közben átértünk a gyár ebédlő részébe. Ez lényegében inkább hasonlított egy étteremre, tekintve hogy a pultban álldogáló lányok ki is hozták az ételt az asztalokhoz ha úgy adódott. Egy biztos. Ez nem egy iskolai menza. Kims gyorsan letelepedett egy üres asztalhoz, én pedig a pulthoz sétáltam.
- Szia - köszöntem az örökké vidám, mosolygós Katie-nek.
- Szia Ellie - mosolygott, mint mindig - Kimiét is adjam?
- Persze - mosolyogtam - nekem pedig a szokásos lesz.
Hát igen, valami sosem változik. Az utóbbi időben gyakran megesett, hogy kihagytam az ebédet. Egészen addig, amíg Kimi egyszer ki nem szúrta, hogy már napok óta nem ebédeltem. Azóta ha a gyárban volt, amikor én is, mindig jött, és elhurcolt magával ebédelni. Most viszont nem kellett sietnem az ebéddel, és úgy tűnt Kimi is örül, hogy nem egyedül kell befejeznie az ebédjét. Miután Katie közölte, hogy természetesen kihozza az ebédünket az asztalhoz ( jelzem, hogy ez elég bátor vállalkozás volt, mivel ebédidőben a csapat háromnegyed része ült itt, ami elég sok embert jelentett ), visszatértem Kimihez.
- Délután mi lesz a program? - kérdezte a finn mikor visszaértem
- Neked elvileg semmi - vontam vállat - én maradok kiértékelni a telemetriádat.
- Értem - úgy tűnt töri a fejét valamin
- Na mondd - néztem rá
- Csak azon gondolkodtam, maradhatnék segíteni neked - vont vállat
- Oké - tettem a kezem a homlokára - te beteg vagy?
- Ne gúnyolódj - húzta el mosolyogva a száját
- Nos rendben - vontam vállat - de figyelmeztetlek bajnok, bedoblak a mély vízbe.
- Mióta hívsz te bajnoknak? - vonta fel a szemöldökét, de láttam rajta, hogy jól esett neki a megszólítás.
- Mondjuk mostantól - vontam vállat mosolyogva - illik hozzád.
- Szóval - váltott témát a finn, és rámosolyogott az ebédünkkel érkező Katie-re - mit csinálunk délután?
- Kitaláljuk hogyan építsün föl a taktikát Ausztráliában, aztán kiértékeljük a telemetriádat, és lemásoljuk Ericnek, Jamesnek, Simonnak, Alannek és Paulnak - magyaráztam
- Okéé - nevetett - majd mondd, hogy mit csináljak.
Elnevettem magam. Ebéd után átmentünk az irodámba. Én az íróasztalom mögé ültem le, Kims meg az egyik fotelbe. Könnyű volt Kimivel együtt kidolgozni a taktikát , könnyen szót lehetett vele érteni, és nem akart tudni az autó minden egyes milliméteréről. Hamar kiderült, hogy képesek vagyunk hatékonyan együtt dolgozni itt is, méghozzá meglepően könnyedén. Osztottam, szoroztam, számoltam, jegyzeteltem, és mire én Kimi és a papírkupacok átsétáltunk az irodám melletti fénymásoló helyiségbe, már fél 8 körül járt az idő.
- Kész - ült le Kimi a fénymásoló mellé a padlóra, és behunyta a szemét.
- Még jó hogy ez volt az utolsó szimulátoros napod - jegyeztem meg és leültem mellé - akkor is telemetriát látok ha becsukom a szemem.
- Te meddig maradsz? - kérdezte
- Hétfőig - feleltem - utána van 3 nap szünetem, és irány Ausztárlia.
- Milyen furcsa lesz megint a rajtrácson állni - sóhajtott Kims mellettem.
- Menni fog - mosolyogtam rá - hidd el, jók leszünk.
- Bízom benne - mosolygott ő is
- Na gyere - álltam föl és nyújtóztam egyet - mielőtt még mindketten elalszunk itt.
Visszavittük a papírokat az irodámba, szétválogattuk, és csoportosítottuk őket mappákba. Aztán bezártuk az irodámat, és visszamentünk a szállodába.